Lukács József (1961)

Elektronikával 12 évesen kezdett el foglalkozni egy tanára bíztatására, a nagyobb iskolatársak segítségével. Középiskolai tanulmányait fizika tagozaton végezte (József Attila Gimnázium). Fizika tanára az ELTE Természet Egysége kísérleti tantervét tanította; általa jutott el nyári gyakorlatra a KFKI-ba, ahol először találkozott számítógéppel (KIM1) Zámori Zoltán irányítása alatt; a gép később a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) egy laborjába került, ahol iskolásként elkészíthetett (gépi kódban) egy statisztikus fizikai modelleket használó oktató programot; majd Apple II gépre megírta (Basic nyelven) a gimnázium órarend-tervező programját.

Sorkatonai szolgálati ideje alatt (1979-1980) „szert tett” egy Ohio Scientific gyártmányú (MOS Technology 6502 CPU) board-ra, amivel először öccse, Lukács Endre ismerkedett meg (aki szintén járt a KFKI nyári táboraira, és ott visszafejtette az akkoriban minden személyi számítógépen használt Microsoft Basic interpretert). Ennek a gépnek a megismerése alapján készítette el első számítógépét (1980.), amit HomeLab névre keresztelt. A Basic interpretert Endre írta rá. A HomeLab Z80 processzorral 4 MHz órajellel működött, 8K ROM és 8K RAM volt benne, 256×256 pixeles fekete/fehér grafikus kijelzővel. Csak egyetlen példány készült, és azt is fel kellett áldozni a HomeLab 2I megépítéséhez, ami aztán a budapesti HCC klubban debütált 1981 őszén. Az érdeklődés óriási volt, és a Lukács testvérek rövid időn belül a hazai számítástechnika hőskorának pionírjai lettek.

A szocialista hiánygazdaságban nem lehetett beszerezni alkatrészeket, így az Ötlet magazin Bitlet mellékletében publikálták terveiket, hogy bárki megépíthesse.
Másodéves egyetemistaként (1982) gazdasági munkaközösséget (77 GMK) alapított, és itt gyártotta/gyártatta a HomeLab 2I egyedi alkatrészeit: 2 oldalas nyomtatott áramköri lemezt, kezdetleges dobozt, billentyűzet helyett fóliatasztatúrát. Ennek hatására a HCC/HomeLab berkein belül egy kiterjedt számítógép építő mozgalom indult be; amatőrök és szakemberek sokasága épített otthon HomeLab számítógépet.

Az egyetem mellett éveken át járt az Eötvös klubba, ahol tanácsokat adott; beégette a memóriákba az öccse által írt Basic programokat, élesztgette az egyedi megjelenésű barkács-számítógépeket, az áramkörök hibáit kimérte. Közben elkészült a HomeLab 3 is, ami szintén ugyanígy után-építhető volt. Becslések szerint 1000 felett volt az így készült gépek száma.
A budaörsi BosCoop Szövetkezet AirComp16 néven licensz alapján gyártotta a Homlab 2-t; a dombóvári Color Ipari Szövetkezet pedig a HomeLab 3-at. A Homelab 3-ból vakok számára készült egy beszélő verzió BraiLab néven, amelynek beszédszintetizátorát a KFKI-ban dolgozó házaspár, Arató András és Vaspöri Teréz dolgozta ki, ezt Endre illesztette be az operációs rendszerbe. Az utolsó generációs HomeLab5 már floppy-t kezelt, és CP/M operációs rendszer futott rajta.

A HomeLab-sztorit ifj. Marosán György írta meg 1985-ben a Valóság nevű magazinban „Párhuzamos történetek” címmel. Ennek hatására az akkori reformer gondolkodású gazdasági vezetők összehozták Lukács Józsefet Demján Sándorral, a Skála áruház vezérigazgatójával, aki fantáziát látott az együttműködésben (az elképzelések szerint a Skála megmondja, hogy mire van szükség a piacon, a 77 GMK kifejleszti, más Skála érdekeltségek legyártják, majd a Skála eladja). A Skála anyagi segítségével és részvételével megalakult 77 Elektronika Kisszövetkezet (később Kft.). Egy idő után okafogyottá vált az együttműködés, így a 77 Elektronikának saját lábra kellett állnia.
Készítettek csirkekeltető-vezérlőt, próbálkoztak távközlési berendezésekkel, végül egy otthoni vércukormérő készülékük futott be. Ezek szoftverét is javarészt Endre írta. Zettwitz Sándor (József apósa) 1989-ben csatlakozott a céghez, és ez kereskedelmi lendületet hozott. A 77 Elektronika hamarosan a hazai orvosi elektronika egyik legjelentősebb vállalata lett.

2001-ben Lukács úgy érezte, ismét váltania kell (a 77 túl nagy vállalat lett – akkor kb. 250 fő -, amelyben már nem érezte jól magát). Ezért – szavaival élve: – „keresett magának egy másik homokozót”. Így jött létre a Dension Audio Systems Kft., mely – Endre ötlete alapján – autóban használható, hard disc alapú MP3 lejátszót gyártott – DMP3 néven. Az eszköz több ezer CD-nyi tartalom lejátszását tette lehetővé az autóban. A készülék megelőzte korát, de nem volt rá jelentős kereslet (ugyanakkor pár év múlva az Apple iPod-ja a sarkából fordította ki a világot). A Dension fő terméke végül az illesztő egység lett, amit azért fejlesztettek ki, hogy a DMP3-at be tudják kötni az autóba. Ez némi átalakítás után alkalmassá vált az iPod majd az iPhone vezérlésére, mellyel a Dension rövid időn belül a legtöbb európai autógyár beszállítójává vált. A fellendülésnek a 2008 utáni válság vetett véget, és az illesztő egységeket fokozatosan kiszorították az MP3 és iPod képes fejegységek.

2010-ben Lukács József saját szavaival élve „kiszeretett a kütyüiparból”. Fiatal programozókat gyűjtött maga köré, és megalapította a Prodosoft Kft.-t, amelyben 30 éves ipari tapasztalatát gyúrja bele egy teljeskörű integrált, gyártás- és minőségorientált vállalatirányítási rendszerbe.

Kitüntetése: Kalmár-díj (Lukács Endrével megosztva, NJSZT, 1986).