2026. szeptember 4-én Charles Simonyi világhírű szoftverfejlesztő, informatikus vehette át a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság közösen adományozott Neumann János professzori címét.
A 2017-ben alapított elismerés olyan nemzetközileg kiemelkedő tudósok munkásságát ismeri el, akiknek tevékenysége kapcsolódik Neumann János tudományos örökségéhez. Korábbi kitüntetettjei között találjuk többek között Lovász Lászlót, Szemerédi Endrét és Roska Botondot, valamint Nobel-díjas tudósokat, köztük Karikó Katalint és Krausz Ferencet.
Charles Simonyi életműve a személyi számítógép és a modern szoftverkultúra történetének meghatározó része. A Xerox PARC kutatójaként az 1970-es években a Bravo, az első WYSIWYG-elvet megvalósító szövegszerkesztők egyikének fejlesztésével járult hozzá ahhoz a szemléletváltáshoz, amely a számítógépet a szélesebb felhasználói kör számára is közvetlenül használható alkotóeszközzé tette. A Microsoftnál később az alkalmazásszoftver-fejlesztés meghatározó vezetőjeként a Word és az Excel, vagyis a Microsoft Office világának kialakulásában játszott alapvető szerepet. Nevéhez kötődik a programozástörténetben jól ismert magyar jelölés (Hungarian notation) is.
Érdeklődése kezdettől messze túlmutatott a szoftverfejlesztésen. Már gyerekként űrhajózási vetélkedőt nyert – és felnőttként megvalósíthatta álmát: 2007-ben és 2009-ben is eljutott a Nemzetközi Űrállomásra, ahol tudományos és ismeretterjesztő programokban is részt vett, a magyar diákokkal és a magyar tudományos élettel is kapcsolatot tartva.
A Műegyetemhez családi örökség is köti: édesapja, Simonyi Károly professzor, a BME legendás oktatója, mérnök- és fizikushallgatók nemzedékeinek tanára, A fizika kultúrtörténete szerzője volt. Charles Simonyi pályája ugyanakkor önálló jogon vált a nemzetközi informatika történetének részévé: munkái a szoftvertechnológia, a felhasználói alkalmazások, a programozási kultúra fejlődésére, mindezzel pedig a személyi számítógép világforradalmára tartós hatást gyakoroltak.
Önzetlen tudomány- és kultúratámogató tevékenysége ugyancsak életművének fontos része. Charles Simonyi régóta ismeri és figyelemmel kíséri a Neumann Társaság munkáját és informatikai örökségvédő tevékenységét is. Testvérével, Simonyi Tamás mérnökkel együtt több alkalommal találkozott az NJSZT közösségével, a szegedi Informatika Történeti Kiállítást is meglátogatta. A Charles and Lisa Simonyi Fund for the Arts and Sciences révén a Társaság tevékenységének támogatásához is hozzájárult – ahhoz a munkához, amely a magyar és egyetemes informatika emlékeinek megőrzését és továbbadását szolgálja.
Charles Simonyi Neumann professzori díját Charaf Hassan, a Műegyetem rektora, az NJSZT korábbi alelnöke és Kertész Gábor, az NJSZT jelenlegi alelnöke adta át. A ceremónián Lannert Judit oktatási miniszter is részt vett. A díjátadó napján Charles Simonyi kitűnő előadást tartott a BME diákságának az informatika evolúciójáról, Neumann Jánostól a nagy nyelvi modellek megjelenéséig. Az előadásán az NJSZT iTF vezetőségéből Képes Gábor vett részt. Az Informatikatörténeti Fórum örömmel gratulál Charles Simonyinak a Neumann János professzori címhez!
2026. június 18-án a Neumann János Számítógéptudományi Társaság (képviseli: Kovács Levente elnök) és a Wikimédia Egyesület (képviseli: Gervai Péter elnök) együttműködési megállapodást írt alá, ennek kapcsán közreadunk egy számunkra különösen fontos felhívást.
“A Felek közös célja a tudományos, műszaki és kulturális tudás, valamint a magyar informatika történetéhez kapcsolódó értékek, személyek, intézmények és eredmények dokumentálásának és széles körű hozzáférhetőségének előmozdítása, a szakmai és önkéntes közösségek támogatása, valamint a korszerű, nyílt és együttműködésen alapuló tudásmegosztás ösztönzése.”
E célok valóra váltásához azonban most mindenkire szükség van, mert az idő sürget bennünket: a magyar informatika legendás úttörői, a hőskorszak meghatározó szereplői közül sokan már nagyon idősek, és fájóan sokan vannak azok is, akik már nincsenek közöttünk.
Ahhoz, hogy ez a digitális tudástár valóban teljes lehessen, most minden perc számít. Arra kérjük ezért a még köztünk lévő alkotókat, szakembereket, illetve az elhunyt úttörők családtagjait és hozzátartozóit, hogy ne hagyják elveszni a múltat! Jelentkezzenek személyes emlékeikkel, történeteikkel, vagy a fiókok mélyén megmaradt értékes dokumentumokkal és fényképekkel az Informatikatörténeti Adattár Kapcsolat oldalán.
A kezdeményezés hátterét és hosszú távú céljait megismerhetik az Adattár Küldetés oldalán.
A jövő generációi számára tegyük együtt teljesebbé a közös örökségünket!
Csurgay Árpád 1936. szeptember 8-án született.
A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) 1959-ben végzett híradástechnikai villamosmérnök húsz éven át a Távközlési Kutató Intézet kutatója, majd 1976-tól tudományos igazgatója volt. Vámos Tibor meghívására kutatócsoportját az MTA SZTAKI-ban vezette tovább 1981–1985 között. 1987-től egyetemeken oktat: 1987-től a BME Fizika Intézetében, 1993-tól 2006-ig a BME Elméleti Villamosságtan Tanszéken, 2000-től a a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán, ahol 2006-ban professor emeritus lett. Vendégprofesszor volt Frankfurtban (Goethe-Universität Instituts für Angewandte Physik), Münchenben (Technische Universität München), valamint tizenöt éven át Indianaban (University of Notre Dame du Lac).
Tudományos fokozatai: egyetemi doktori fokozat (1964), posztdoktori kutatás a New York-i Polytechnic Institute of Brooklyn mikrohullámú kutatási részlegénél (1966/67), MTA műszaki tudományok doktora fokozat (1973).
1983-ban megválasztották az MTA levelező, majd 1985-ben rendes tagjának és általános főtitkárhelyettesének (1985–1993). Tagja két európai tudományos akadémiának (Academia Europaea, London; European Academy of Sciences and Arts, Salzburg).
Mindig szakmája legújabb kutatási területei érdekelték: az áramkörelmélet mikrohullámú és optikai alkalmazásaitól jutott el a nanoelektronikáig, majd a kvantumtechnológiáig. Simonyi Károllyal közösen írt egyetemi szakkönyvet az információtechnika fizikai alapjairól (1997), valamint Wolfgang Poroddal számos nanotechnológiai témájú publikáció szerzője. Több mint száztíz publikációt és három szabadalmat jegyez. Munkáját Akadémiai Díjjal (1971), Eötvös Loránd-díjjal (1975) és Széchenyi-díjjal (1998) ismerték el.
Pályájáról az „Arcképek a magyar informatika történetéből” című iTF-sorozat videóportréja is őriz egy vallomást.
Breuer Pál személyes hangú köszöntője itt olvasható.
Szeretettel köszöntjük a 90 esztendős Csurgay Árpádot!
1931. augusztus 28-án született kollégánk és barátunk, Vajkai Álló Géza.
Pályáját fizikatanárként kezdte. 1964-ben szakmát váltott, az első nyugati eredetű számítógép, a National Elliott 803/b üzemeltetője lett a NIMIGÜSZI-nél. Az INFELOR-nál, majd az SZKI-nál nyák-tervezéssel foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a digitális képfeldolgozás alkalmazásai területén. A tengerfenék kutatással kapcsolatos fontos eredményeiről egy 2018-as konferencián számolt be. 1992-től a Magyar Hitel Bankban (MHB) főosztályvezetőként irányította a banki információrendszer (MIDAS) telepítését majd üzemeltetését.
Tudományos eredményeit konferenciákon, publikációkban, könyvekben jelentette meg. Jelentős részt vállalt az ifjúság oktatásában.
1968 óta tagja az NJSZT-nek, munkája elismeréseként 2011-ben Életmű-díjban részesült. Jelenleg is részt vesz az NJSZT iTF szerkesztőségének munkájában, amely Adattárában a hardver rovatot vezette. Részt vett a társaság etikai kódexének kidolgozásában. A morális kérdések tudományos vizsgálata egészen máig foglalkoztatja. Utolsó közleménye e témakörben 2025-ban jelent meg az Új Írásban. Élettapasztalatairól videóriportban számolt be.
Szeretettel köszöntjük a 95 esztendős Álló Gézát!
Az NJSZT iTF Szerkesztősége
Az Adattár a magyar informatikatörténet fontos személyiségeire, termékeire, intézményeire és rendezvényeire vonatkozó digitalizált adatokat, valamint szöveges és képi dokumentumokat tartalmaz, jelenleg döntően a kezdetektől az 1990-es évekig.
Folyamatosan bővülő gyűjteményünkben megtaláljuk meghatározó személyiségeink életrajzát, írásait és alkotásaik dokumentumait, sőt az idősebbek közül néhányan személyes videó riportban is mesélnek életükről. Azt is megtudhatjuk, milyen számítástechnikai termékeket fejlesztettek és használtak hazánkban 1990 előtt, valamint ízelítőt kaphatunk informatikai életünk meghatározó magyar és nemzetközi konferenciáiról. De olvashatunk még itt számos kordokumentumot, kézikönyvet is. Egyszersmind összegyűjtöttük az NJSZT könyvtárában a jelentősebb konferenciák közleményeit.
A gyűjtemény jelentőségét emeli, hogy nemzetközi szinten is csak néhány nemzet dicsekedhet informatikai eredményei rendszerezett gyűjtésével.
Az Adattárban többféle keresési lehetőség segíti a tájékozódást. Az olvasók megjegyzéseit és kiegészítéseit is várjuk. Aki kedvet kap, vezetett „időutazás” formájában is felfedezheti az anyagokat. (IDŐUTAZÁS)
Adattárunk hasznos a szakértelmiségnek, az érdeklődő olvasóknak, s hasznos olvasnivalója a jövőre készülő, ám a múlt tapasztalataira kíváncsi fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.
Az Adattár tartalmának rövid áttekintése itt található.
Az Informatikatörténeti Fórum első 15 évének történetéről szóló tanulmány itt olvasható.
Aki szívesen csatlakozna munkánkhoz, olvassa el a felhívásunkat!