Pomázi Lajos

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) elvégzése után az iparban helyezkedett el.1965-ben védte meg az NME-n egyetemi doktori értekezését, ugyanebben az évben a Moszkvai Energetikai Intézetben kandidátusi értekezését.

1966-tól fő-, illetve mellékállású oktatóként dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Műszaki Mechanikai Tanszékén.

Oktató-kutató munkája mellett a felsőoktatásért felelős szakminisztériumban 10 éven keresztül oktatás- és tudományszervezési feladatokkal foglalkozott, többek között a gépészmérnök képzés referense volt.

1984 és 1990 között főigazgatóként irányította a Bánki Donát Műszaki Főiskolát. 1990-től a Főiskolán, illetve az Óbudai Egyetem (ÓE) jogutód karán a műszaki mechanika tantárgycsoport tárgyfelelőseként és előadójaként magyar és angol nyelven szinte az utolsó pillanatig oktatott. Az ÓE professor emeritusa.

Kutatási témái: aszimmetrikus felépítésű lemez- és héj-szerkezetek (modellek) mechanikai kérdései, valamint szendvics típusú réteges lemezek stabilitása és rezgése.

1990-1994 között az NJSZT elnökhelyettese volt. 2011-től haláláig tagja volt a Szilárd Testek Mechanikája Tudományos Bizottságnak, valamint a Szilárd Testek Mechanikája Bizottságnak.

2012-ben az ÓE Pomázi Lajos-ösztöndíjat alapított a Bánki Donát Gépész- és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar a hátrányos helyzetű, rászoruló tanulói részére.

Színvonalas oktatói munkáját, kiemelkedő kutatói és oktatásszervezési tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, de számára mindig fontosabb volt kollégáinak és diákjainak elismerése, szeretete.