Manno Sándor

1973-tól az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) munkatársa volt 2006-os nyugdíjazásáig. Kezdetben az akkori legnagyobb hazai számítógép, a Control Data CDC3300 üzemeltetésében vett részt.

1975-től az ELTE programozó karán a számítógépek hardver felépítését oktatta.
Az ELTÉ-n keresztül a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI) Matematikai Laboratóriuma részére hang- és kép-perifériákat fejlesztett, külsősként. Ennek legkiemelkedőbb eredménye a Colour Display Processor (CDP) képmű volt. 1979-ben a majdnem TV-felbontású színes raszter display a legnagyobb volt Magyarországon.

1976-tól mikroprocesszoros hálózatvezérlő számítógépek hardver tervezője volt. A MS700 multiprocesszoros rendszer kifejlesztéséhez két szabadalom is köthető, lásd alább. Az MS700 volt a hazai akadémiai hálózat első, X.25 szabványt is ismerő hálózatvezérlője, amely IBM típusú számítógépekhez is csatolható volt.

1979-től mikroprocesszoros terminálfejlesztések vezető tervezőjeként a VARYTER, a SYSTER és a Primo személyi számítógépek szabadalmainak egyik szerzője volt.

1983-tól az embargótörő SOKBOX és a TPS-1 típusú X.25-ös kapcsológépek vezető hardver tervezője volt. 1988-tól a SOKBOX az akadémiai, később a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztés (NIIF) hálózat 128 vonalas központjaként üzemelt. A TPS-1 a Telefongyár utolsó korszerű terméke lett; több száz darab került az NIIF hálózat végpontjaira, és HBOX néven (SZTAKI-s gyártásban) több mint 1000 darab került az Országos Takarékpénztár (OTP) és az IBUSZ utazási iroda hálózatába, sikerrel felvéve a versenyt az akkor már importálható nyugati berendezésekkel.

A 2000-es években visszatért kedvenc hang- és képfeldolgozási témáihoz. Több pályázat segítségével film- és hangrestauráló berendezések főtervezője volt. Kiemelkedő eredménye az Archív filmmentő, digitális fény-hang helyreállító berendezése, a DIMORF pályázat film-szkennere, és a 6K felbontású lézeres film-levilágítója. Az első magyarországi digitális filmfelújítás (Ludas Matyi) során ezek a berendezések fontos szerepet kaptak.
Sikerrel fejlesztette ki az érintés nélküli fonográfhenger lejátszót, mely a barázda képének mozgásából állította helyre a felvett zenét.

2010-től a SZTAKI keretein belül technikai értékmentéssel foglalkozik, előadásokat is tartva.