Kondorosi Károly

1969-től a Budapesti Műszaki Egyetem BME Folyamatszabályozási Tanszék, majd a jogutód Irányítástechnika és Informatika Tanszék munkatársa volt.
Egyetemi doktori értekezését 1979-ben védte meg, PhD fokozatot 1997-ben szerzett Informatika tudományból. 1988-tól 2011-ig vezette a Tanszék Szoftver csoportját – 2007-től 2011-ig tanszékvezető helyettesként.
2008-tól a mérnökinformatikus képzés szakbizottságának elnöke volt. 2013 óta önkéntes munkavállaló. 2014-től címzetes egyetemi tanár.

Pályája első időszakában hardver- és szoftverfejlesztést egyaránt igénylő rendszerek kialakításával foglalkozott. Ennek az időszaknak fontosabb állomásai: hardver egységek számítógépes bemérő rendszerének kifejlesztése és alkalmazása ESZR csatornára kapcsolódó perifériák vizsgálatára (1970-1973); az egyik első hazai számítógépes irányítástechnikai rendszer (Testvériség gázvezeték) szoftverfejlesztésének vezetése (1973-1978); az 1980-as moszkvai olimpiára készült, világújdonságnak számító számítógépes mátrixtábla-vezérlő rendszer, majd az Elektroimpex Rt. következő generációs, színes mátrixtábláit vezérlő digitális videó processzor fejlesztésének szakmai vezetése (1975-1989).

1996-1997-ben a Belügyminisztériumban miniszteri biztosként irányította az egységes személyi okmányrendszer és a Belügyminisztérium informatikai stratégiája kidolgozását.

2000-2003 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjban, 2004-ben HP Professzori Ösztöndíjban részesült. 2005-2010 között a BME Információtechnológiai Innovációs és Tudásközpontja kutatási programjának egyik kidolgozója és a központ tudományos igazgatóhelyettese volt. 2008-2011 között a NESSI Hungary (NESSI: Networked European Software and Services Initiative) egyik alapítója, elnökségi tagja, az Interoperabilitás munkacsoport vezetője, a stratégiai kutatási terv kidolgozásának irányítója.

Jelentős szereplője volt a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán (VIK) az önálló műszaki informatikus (később mérnökinformatikus) képzés elindításának és folyamatos fejlesztésének.

Kitüntetései: Munka Érdemrend bronz fokozata (1980); Pro Facultate díj (BME VIK 2014), Neumann-díj (NJSZT, 2017).