Tuschák Róbert

Diplomájának megszerzése után a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) tanársegéd, majd három éven keresztül aspiráns volt. 1956-tól a Ganz Villamossági Művek tervezőmérnöke, 1963-tól az Automatizálási osztály vezetője. Az eredményei alapján kialakított méretezési eljárásokat évtizedeken keresztül használta a tervezőiroda. A későbbiekben megszervezte és vezette a gyár Automatizálási laboratóriumát. Közben a BME félállású adjunktusa volt.

1966-ban a BME Folyamatszabályozási Tanszék egyetemi tanára. 1970-ben a BME Villamosmérnöki Kar (VIK) dékánhelyettese lett; ekkor távozott a Ganz Művektől.
1973-1979 között a BME VIK dékánjaként fő kezdeményezője volt a C képzés bevezetésének, ami a PhD-képzés közvetlen előfutára. A képzésbe bevont hallgatók tanulmányainak támogatására közvetlen vállalati forrásokat sikerült bevonnia.
1978-tól – Csáki Frigyes halálát követően – az Automatizálási Tanszék vezetője lett 1994-ig.
Közben, 1984 és 1990 között az egyetem tudományos rektorhelyettese. Állami támogatást szerzett a BME számára kutatási célprogramokban való részvételre. Aktív nemzetközi tudományos és felsőoktatási együttműködési kapcsolatokat ápolt. 1997-ig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a BME közös Irányítástechnikai Kutatócsoportját is vezette.
1997-ben professor emeritusi címet kapott. 2001-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott.

1955-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1963-ban akadémiai doktori címét. 1982-ben az MTA levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották.

Fő kutatási területe a villamos gépek, a szabályozástechnika és az irányításelmélet. Az 1990-es évektől kezdve a irányítás-, illetve szabályozástechnika oktatásának módszertani és tananyagi kérdéseivel foglalkozott, elsősorban az internet kínálta lehetőségek felhasználása terén. Több mint 25 szabadalom kidolgozásában vett részt.
Több mint hatvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Legendás a Frigyes Andorral, Szita Ivánnal és Schnell Lászlóval közösen írt Elektrotechnika c. könyve.

Az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának, valamint az Elektrotechnikai Bizottságnak tagja, 1995 és 2000 között az MTA Felügyelő Bizottságának elnöke volt. 1997 és 2000 között a Magyar Akkreditációs Bizottság munkájában is részt vett. 1993-tól a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) tiszteletbeli elnöke volt.

Kitüntetései: Zipernowszky-díj (MEE, 1957); Akadémiai Díj (MTA, 1969); Munkaérdemrend arany fokozata (magyar állam, 1987); Csáki-díj (MEE, 1989); Magyar Köztársaság Csillagrendje (magyar állam, 1991); a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje (magyar állam, 1993); Széchenyi-díj (magyar állam, 1995); Mérnöktovábbképzésért díj (BME, 1998).