Csáki Frigyes
1949-től 1951-ig a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamos Gépek Üzemtana Tanszékén, illetve a Különleges Villamos Gépek Tanszékén volt gyakornok, majd tanársegéd. Ezzel párhuzamosan 1951-től oktatott a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (NME) is.
1954-ben kinevezték a Villamos Energetikai Kutató Intézet (VILLENKI, utóbb VEIKI) tudományos osztályvezetőjévé. 1956-ban a BME Villamos Gépek Tanszékének docense; 1956-1961 között egyik alapítójaként az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) Automatizálási Kutatócsoport tudományos munkatársa volt.
1961-től haláláig a BME általa alapított Automatizálási Tanszékének (AUT) tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1963–1964-ben a BME oktatási rektorhelyettese, 1964-től 1969-ig pedig rektora volt.
1964-től az MTA Automatizálási Kutatócsoportból létrehozott MTA Automatizálási Kutatóintézet (AKI) igazgatóhelyettesi feladatait is ellátta. 1971-ben a Moszkvai Energetikai Intézet (MEI) tiszteletbeli doktorává avatták.
Tudományos pályája első szakaszában a villamos gépek elméleti problémáival foglalkozott. Az 1960-as évek elejétől érdeklődése az erősáramú ipari berendezések elektronikája, ezen keresztül az irányítástechnika és a szabályozáselmélet (automatika), valamint a folyamatirányítás és a digitális vezérlés felé irányult. Iskolateremtő kutatásaival és szakkönyveivel megteremtette a teljesítményelektronika és az automatika magyarországi alapjait. Egyetemi tanszékén sokat tett a villamosmérnöki képzés korszerűsítéséért.
1954-ben a műszaki tudományok kandidátusa, 1960-ban a műszaki tudományok doktora lett. 1965-ben az MTA levelező, 1976-ban rendes tagjává választották. 1970-1973 között az MTA elnökségi tagja, majd 1976-tól alelnöke volt.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE), valamint a tudomány és a világ problémáit megvitató Pugwash Mozgalom Magyar Nemzeti Bizottság, továbbá a World Organization of Generation Systems and Cybernetics (WOSC) magyar nemzeti bizottságának elnöke volt. 1972-től a Budapesten kiadott Problems of Control and Information Theory c. szakfolyóirat egyik főszerkesztője volt.
Kitüntetései: Akadémiai Díj (MTA, 1961); Munka Érdemrend arany fokozata (magyar állam, 1967); Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (magyar állam, 1970); Állami Díj első fokozata (1973); Kruspér István emlékérem (Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület (MATE), 1977).
- Egyetemre nem vették fel, így 1939-ben Pesterzsébeten szövőgyári munkás és gépkezelő volt, miközben textilipari iskolába járt. 1942 után a hatóságok több ízben elvitték munkaszolgálatra. Utolsó behívásakor megszökött és 1945 tavaszáig bujkált. 1945-ben végre beiratkozhatott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Tanulmányaival párhuzamosan, 1946 és 1948 között, két budapesti villamossági gyárban is dolgozott gyakornokként. Végül 1949-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet.
Létrehozva: 2017.02.02. 16:00
Utolsó módosítás: 2024.11.07. 13:18