Péter Rózsa

A Budapesti Izraelita Hitközség Gimnáziumának óraadó tanára volt 1928-tól.
Évfolyamtársa, élethossziglani barátja Kalmár László bíztatására a rekurzióelmélettel, többek között a primitív rekurzív függvények elméletével foglalkozott. 1932-ben a zürichi Nemzetközi Matematikai Kongresszuson tartott előadása alapján a matematika önálló ágának fogadták el világszerte a rekurzív függvények kutatását. 1935-ben a rekurzív függvények vizsgálata témájú értekezésével doktori címet szerzett.

1939-ben zsidó származása miatt elbocsátották, majd gettóba zárták. Itt – Benedek Marcell irodalomtörténésszel a differenciálszámításról folytatott levelezésének a hatására – írta meg a “Játék a végtelennel” című könyvét, amely a matematika gondolatvilágát, felfedezéseit hozza közel a kívülállókhoz (a könyvet 1944-ben a Dante Kiadó adta ki, de csak 1945-ben a háború befejezése után forgalmazták). A könyv 1945-ben hatalmas sikert aratott; 12 nyelvre fordították le; magyar és angol nyelven számos újabb kiadást ért meg.

1945-ben kapott tanári kinevezést, és a Köznevelési Tanács tantervkészítő bizottságában elkészítette a különféle iskolatípusok új szellemű matematikai tantervét. Tankönyvpályázatokat és tanterveket bírált, tankönyveket írt, előadásokat tartott. A Budapesti Pedagógiai Főiskola 1947-es létesítésekor a Matematika Tanszék megszervezője és vezetője volt – egészen a Főiskola 1955-es megszűnéséig.

1950-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magántanára, 1955-től 1975-ös nyugdíjba vonulásáig az ELTE professzora; a Matematika alapjai c. tárgy oktatója volt. Az ELTE-n bevezette a Halmazelmélet és a Logika tárgyak oktatását. Az Egyetem Tanárképző Tanácsa matematikai szakfelügyelői csoportja vezetőjeként aktívan részt vett a tanárjelöltek nevelésében és a gyakorló iskolák vezető tanárainak kiválasztásában. Oktatási módszere a matematika szépségének a tanítványok általi felfedezése volt. Számos főiskolai és egyetemi tankönyvet írt.

1951-ben – a nemzetközi matematikai irodalomban elsőként – megjelentette Recursive Funktionen című monográfiáját (amely orosz, kínai és angol fordításban is megjelent). Később felfedezte a rekurzív függvények általánosításának, valamint e függvények gyakorlati alkalmazásának széles körű lehetőségét pl. a (számítógépes) programozáselmélet, a matematikai nyelvészet, a formalizált nyelvek közötti fordítás és a logikai optimalizálás területén; ez irányú eredményeit a „Rekursive Funktionen in der Komuter Theorie” c. második, 1976-ban mejelent monográfiájában ismertette, amely halála után, 1981-ben angolul is megjelent.

Szerkesztőbizottsági tagja volt az 1937-ben alapított amerikai szakfolyóirat, a The Journal of Symbolic Logic-nak. Haláláig tiszteletbeli elnöke volt a Bolyai János Matematikai Társulatnak (BJMT). 1973-tól aktívan irányította a Társulat középiskolai matematikatanítási elképzeléseit.

1952-ben a magyar matematikusnők közül elsőként lett az MTA doktora, majd 1973-tól az MTA levelező tagjává választották. 1973-tól az MTA Elnökségi Közoktatási Bizottsága Matematikai Albizottságának tagja lett.

Kitüntetései: Kossuth-díj (1951); Beke Manó emlékdíj (BJMT, 1953); a Munka Érdemrend arany fokozata (1967); az Állami Díj I. fokozata (1970); a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) díja (1974); a Magyar Népköztársaság Zászlórendje második fokozata (1975).