Kővári István

1960-tól az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) ösztöndíjasaként a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán szerzett diplomát.

1963-1984 között KFKI-ban dolgozott vezető tervezőként, fejlesztőként. Első eredményeit a nukleáris műszertechnika területén érte el. A gyógyászat területén is felhasználható, terápiás célokat szolgáló műszerek és berendezések (röntgenométer, aktivitásarány-mérő) gyártási, végellenőrzési és hitelesítési feladatait látta el.

1968-tól kisszámítógépek fejlesztési és alkalmazási kérdéseivel foglalkozott.1969-ben részt vett a Dual-System kidolgozásában, melynek során – Magyarországon először – kötöttek össze két számítógépet (ICT 1905 – TPA 1001) gyors csatornán. 1970-ben egy amerikai mágnesszalagos tároló (Ampex TM4) illesztését kellett elvégeznie az előzőekben említett szatellit rendszer TPA tagjához. Ettől kezdve a kisszámítógépek rendszereiben alkalmazható mágneses adathordozót használó tömegtárolók és azok illesztő/vezérlő berendezéseinek fejlesztési és alkalmazási kérdései foglalkoztatták. Ezen mágneses háttértárolók illesztése meglehetősen nagybonyolultságú és nagy volumenű szekvenciális hardverek fejlesztését és ellenőrzési eljárásainak kidolgozását, alkalmazás-technikai kutatását és a nagyrendszerek által felvetett kérdések megoldását jelentette.

1979-1984 között a KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézet (MSZKI) hardver fejlesztési területének átszervezése után tudományos osztályvezetőjeként dolgozott tovább.

1984-1990 szakmai életének második felét a VIDEOTON Fejlesztési Intézetében (VIFI) töltötte, mint az igazgató műszaki tanácsadója. Érdeklődési területe a mágnesszalagok és a diszkek. Az 1990-as a rendszerváltás során a VIFI működési körülményei alaposan megváltoztak; tervek, célok, feladatok mind füstbe mentek. 1982 óta lappangó vesebetegsége miatt már nem tudott napi rendszerességgel munkát végezni; 1991-ben rokkantnyugdíjazták.

Kitüntetései: KFKI Intézeti Díj II. fokozata (1975); a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1975); Jánossy Lajos-díj (megosztott, Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 1983); Kiváló Dolgozó (VIDEOTON, 1986); a Kiváló Munkáért (ipari miniszter, 1989).