Vajda Ferenc

1957-1969 között az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) Elektronikus Főosztályának tudományos munkatársa, később tudományos főmunkatársa volt. Ezt követően a KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézete (MSZKI) tudományos osztályvezetője; 1987–1991 között az MSZKi igazgatójának tudományos tanácsadója is volt. 1992-1997 között az MSZKI utolsó igazgatója. Az MSZKI megszűnése (1997) után a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) tudományos igazgatója lett.

1968-ban a BME-n doktorált. 1969-ben megvédte a műszaki tudományok területén kandidátusi értekezését, majd 1988-ban az MTA doktora lett.

1971–1973 között a hamiltoni (Kanada) McMaster Egyetem vendégkutatója volt. 1983–1985 között a Florida International University vendégprofesszora. 1980-tól a dubrovniki Interuniversity Center nemzetközi nyári iskoláinak igazgatója lett.

1974–1988 között a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kar (VIK) Műszer és Méréstechnika Tanszékének egyetemi docense, 1988-tól címzetes egyetemi tanára volt.
1991-1994 között a győri Széchenyi István Főiskola (SZE) Informatikai és Villamosmérnöki Intézet igazgatója volt.

Egész életét az elektronikus mérő- és irányító rendszerek, a számítástechnika kutatásának szentelte. Tudományos pályafutásának kezdetén nukleáris elektronikával foglalkozott. Később érdeklődése az ember-gép kapcsolat eszközei és módszerei; illetve a mikroszámítógépek, mikroprocesszoros rendszerek, mikroprogramozás és párhuzamos architekturák elmélete és különféle alkalmazási lehetőségei felé fordult. Tervezésével, illetve vezetése alatt számos kis sorozatú mérőműszer és mikroszámítógép-rendszer készült (így: reaktor periódusmérő, mikroprocesszor-emulációs fejlesztő rendszer, digitális képfeldolgozó rendszer).

Itthon jelentős tudományos iskolát teremtett; nagyszámú doktoranduszt, tudományos fokozattal rendelkező kutatót indított el pályáján, illetve segítette őket kutatómunkájukban. Tanítványai, munkatársai szerették, mert ő is nagy szeretettel és személyes törődéssel irányította őket.

Az MTA több bizottságának volt a tagja. 1973-ban alapító tagja, majd hosszú éveken keresztül alelnöke volt az első – és sokáig egyetlen – európai alapítású nemzetközi számítástechnikai tudományos-technológiai egyesületnek, az Euromicro Association Igazgató Tanácsának.

Ismert  szakkönyve a Csákány Antallal együtt írt Mikroszámítógépek (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1976). Ugyancsak Csákánnyal írta a Játékok számítógéppel címűt (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980).

Kitüntetései: Intézeti Díj (KFKI, 1971 és 1977); Kiváló feltaláló arany fokozat (oktatási miniszter, 1975); a Műszaki Könyvkiadó Nívódíja (1978 és 1981); Puskás Tivadar-díj (Híradástechnikai Tudományos Egyesület (HTE), 1981); HTE aranyjelvénye (HTE, 1986).