Teller Auguszta (Augusta H. Teller)

A leánykori nevén Schütz-Harkányi Auguszta Mária a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatása mellett a németországi odenwaldi nyári iskolákban is tanított. A diploma megszerzése után két évig az amerikai Pittsburghi Egyetemen tanult szociológiát és pszichológiát, majd a mesterfokozat megszerzése után 1933-ban visszatért Budapestre.
1935-ben – már Teller Ede feleségeként, egy éves koppenhágai és londoni kitérőkkel – végleg emigrált az USA-ba.

A második világháború idején Los Alamosban, a Manhattan-terv tudományos környezetében dolgozott. Matematikai tudása és kivételes logikai készsége révén részt vett a korai számítógépes kutatásokban, részmunkaidőben dolgozott matematikusként a rutinszámításokat végző részlegben; a szakirodalom ma már a modern programozás egyik korai női alakjaként tartja számon. (Nevéhez kötik a Metropolis-algoritmus fejlesztésében való közreműködését is, amely a számítástechnika és a fizikai modellezés későbbi fejlődésében meghatározó jelentőségűvé vált.) Itt végzett munkájáért a háború után elismerő oklevelet kapott Henry Stimson adügyminisztertől.

1946-ban férjével visszatért Chicagóba, ahol az atomfizikai kutatásokat végző Argonne Nemzeti Laboratóriumban Teller mellett dolgozott a Neumann János által tervezett MANIAC I számítógép programozásában.
1950-ben, amikor Teller a hidrogénbombán kezdett dolgozni, visszatértek Los Alamosba, ahol Nick Metropolis, Marshall Rosenbluth és Ariana Rosenbluth csoportjában segédkezett számítógépes programokban alkalmazni a Monte Carlo statisztikai módszert.

Az 1950-es évek végén a kaliforniai Palo Altóba költöztek (ahol Teller a Livermore nukleáris fegyverkutató laboratóriumnak dolgozott), és ő részt vett egy, az 1960-as 1970-es éveken átívelő programban, amely a matematikában és a természettudományokban kitűnő középiskolai diákok továbbtanulását támogatta.