Takács György

1972-1995 között a Posta Kísérleti Intézetben (PKI) dolgozott. Legfőbb kutatási területe a beszédfeldolgozás volt. Végigjárta a kutatói pályát a tudományos segédmunkatárstól a kutatási főmérnöki posztig. Szabadalmaira építve számos berendezés működött a hazai telefon hálózatokban.
Közben 1989-90-ben a Stockholmi Királyi Műszaki Egyetem vendégkutatója volt.
1980-1995 között mellékfoglalkozású adjunktusként, majd címzetes docensként oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) is.

1995-1999 között az Ericsson Magyarország stratégiai vezetője és üzletfejlesztési tanácsadója volt.
1999-2002 között a Hírközlési Főfelügyelet távközlési igazgatója lett; fő feladata a távközlés szabályozás átalakításának szakmai irányítása volt.

2002-től 2010-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar docense, majd címzetes egyetemi tanára lett, a távközlési tantárgycsoport felelőse.

4 szakkönyv társszerzője (köztük az ismertté vált Gordos-Takács: Digitális beszédfeldolgozás, Műszaki Kiadó, 1983); 103 szakmai közleménye jelent meg. 4 szabadalmát hasznosították.
1993-1999. között a Távközlési Mérnöki Minősítő Bizottság tagja. 1996-2002. között a Híradástechnikai Tudományos Egyesület (1998-tól Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, HTE) főtitkárhelyettese volt. Választott tisztségeket töltött be az ITU (Nemzetközi Távközlési Szervezet); az EURESCOM (European Institute for Research and Strategic Studies in Telecommunications); az INTELEC (International Telecommunications Energy Conference) szakmai bizottságaiban.
Jelentősebb szakmai kitüntetései: Műszaki Könyvkiadó nívódíja (1984), Békésy György Emlékérem (MTESZ Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület (OPAKFI) és a MATÁV Postakísérleti Intézete, 1984); Kempelen Farkas díj (HTE + NJSZT + OPAKFI, 1992); Puskás Tivadar díj (HTE, 1999, 2015); Akadémiai díj (MTA, 1999); az Év Informatikai Oktatója (Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ), 2008); Neumann János Díj (Miniszterelnöki Hivatal, 2009).