Gordos Géza

Az egyetem elvégzése után oktató lett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Híradástechnika szakján. 1977-ben a műszaki tudomány kandidátusa, 1994-ben habilitált a BME-n, 1995-től a műszaki tudomány doktora lett. 1992-ben megszerezte a Harvard Egyetem oktatásmenedzsment diplomáját. A BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszékén (TMIT – illetve jogelődeinél) végigjárta a ranglétrát: 1976-tól 26 éven át tanszékvezető; 2007-től professor emeritus volt. 6 éven át volt a BME tudományos rektorhelyettese.

Egyetemi oktatómunkája mellett számos ipari kutatómunkában vett részt, hazai és nemzetközi pályázati K+F projekteket vezetett, szakértő és tanácsadó munkát folytatott. Neves külföldi egyetemeken volt vendégprofesszor, így az angliai Imperial College-ban és a manchesteri Salford egyetemen. Hónapokig együtt dolgozott Gábor Dénessel is.

Számos vezetői beosztást töltött be az oktatásban és az iparban: 1987-től a BME külföldi hallgatók mérnökképzési központjának igazgatójaként, majd az Egyetemközi Távközlési és Informatikai Központ elnökeként; a MATÁV Rt. igazgatóságának elnökeként, valamint a Bay Zoltán Ipari Kommunikációs Technológia Intézet (BAY IKTI) alapító igazgatójaként.

Aktív hazai és nemzetközi közéleti tevékenységet folytatott. Több mint 10 neves szakmai szervezetben töltött be tisztséget, pl. MTA, Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE), Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE), Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ), Világkereskedelmi Központ (World Trade Center, WTC).

36 könyv és könyvfejezet, közel 200 tudományos cikk szerzője.

Szakmai és közéleti tevékenységéért 33 díjat és kitüntetést kapott. A fontosabbak: Puskás Tivadar-díj (HTE, 1983, 2000); Kempelen Farkas-díj (HTE, 1991); Gábor Dénes-díj (Novofer Alapítvány, 1994); Akadémiai Díj (MTA, 1999); Széchenyi-díj (2000); József Nádor Emlékérem (BME, 2007); Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2010).