Szirányi Tamás

1980-1991 között a Videoton Elektronikai Vállalat Fejlesztési Intézetében dolgozott fejlesztőként és vezetőként. Optoelektronikai egységek tervezésében vett részt, illetve az ezekkel kapcsolatos kutatásokat és egyetemi oktatást koordinálta. 1986-ban készült el az általuk tervezett lézernyomtató nullszériája, amely az első efféle, saját tervezésű, piacképes kelet-európai gyártmány volt. Kifejlesztették egy faximile készülék kísérleti példányát is. Az előbbi munkákkal kapcsolatban több alapkutatást is végzett az optikai rendszerek és a képminőségek vizsgálatának céljával; eredményeit nemzetközi folyóiratokban publikálta. Több újítás és két találmány fűződik a megvalósításokhoz. Ezután optikai diszkes tárolók hardverfejlesztésével foglalkozott. Az általa vezetett csoport, illetve később 24 fős osztály fejlesztette ki 1990-re az első hazai CD-ROM prototípusát és az újraírható lézerdiszk készülék kísérleti példányát.

Közben, másodállású munkatársként, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben (SZTAKI) Roska Tamás kutatócsoportjában vett részt hardverfejlesztési és képfeldolgozási munkákban. 1991-töl dolgozik itt főállásban, utóbb tudományos tanácsadóként.

22006-tól az MTA SZTAKI-ban a Gépi Érzékelés Kutatólaboratórium (korábban Elosztott Események Elemzése Kut. Lab.) alapítója és vezetője. A Kutatólaboratórium főbb kutatási és fejlesztési területei: földmegfigyelés, robot lokalizáció, térinformatikai modellezés, kamerahálózatok.

Fenti munkái mellett éveken keresztül oktatott a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán. 1992-töl 2003-ig vett részt a Veszprémi Egyetem (VE) Informatika szakának szervezésében, ahol egyetemi tanár, a képfeldolgozás tárgyak felelős oktatója, a Képfeldolgozás Laboratórium vezetője volt. 2003-tól 2013-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) Információs Technológiai Karának egyetemi tanára volt. 2013-tól a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Közlekedés- és Járműmérnöki Kar (KJK) Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszékének professzora.

Egyetemi doktori fokozatát 1983-ban szerezte a BME-n. Kandidátusi értekezését – “Új mérési és felismerési módszerek a képfeldolgozásban” címmel – 1991-ben védte meg. MTA doktora értekezését – “Önszervező képmezők – Képi információ kifejtése, értelmezése és tömörítése önszervező tér és időbeli algoritmusokkal” címmel – 2001-ben védte meg. 2001 novemberében habilitált a Veszprémi Egyetemen; 2002-ben egyetemi tanárrá nevezték ki ugyanott.

Szakterületei: a gépi érzékelés és környezetmodellezés, robot-tájékozódás, műholdas és légi felvételekből történő földmegfigyelés, az épített tér 3D-s feltérképezése.
Eddig megjelent több mint 270 tudományos publikációja, köztük 50 rangos nemzetközi folyóiratokban. 5 szabadalom részese.

Alapítója és 5 évig elnöke volt a Magyar Képfeldolgozók és Alakfelismerők Társaságának (KÉPAF), melynek 1997-es, 2001-es és 2017-es konferenciáját társelnökként szervezte. Az International Association for Pattern Recognition (IAPR) szervezet 2008-ban Fellow-nak választotta; az IAPR vezető testületének tagja. Az Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) Signal Processing Society tagjaként az IEEE Transactions on Image Processing szerkesztője volt 2002-től 6 éven át. A Digital Signal Processing Journal társszerkesztője.
A Magyar Mérnökakadémia (MMA) tagja (2008-tól); az MTA Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának (AKT) választott tagja (2009-2015); a Bolyai Ösztöndíj Alapítvány Kuratóriumának tagja (2007-2013); az MTA doktor képviselője (2007-2013); az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának a tagja (2012-2017).

Kitüntetései: Mester Professzor (Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT), 2001); Pro Scientia (VE, 2011); a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (Magyarország köztársasági elnöke, 2018); Kalmár-díj (NJSZT, 2021).