Roska Tamás

Diplomájának megszerzése után a Műszeripari Kutató Intézet (MIKI) munkatársaként kezdte pályáját. 1970-től a Távközlési Kutatóintézet (TKI) tudományos osztályvezetője, majd főosztályvezetője volt.

1982-ben az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) tudományos tanácsadója lett; 1991-ben az intézet Duális és Neurális Számítórendszerek Kutatólaboratóriumának vezetője, majd kutatóprofesszora volt.

1990-ben a Veszprémi Egyetem (VE) Mérnöki Karának automatizálási és informatikai tanszékén egyetemi tanára, az egyetem műszaki informatikai részlegének alapító szakvezetője volt. 1997-ben a BME egyetemi tanára (2002-ben távozott az BME-ről). 1998-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Információs Technológiai Kar (ITK) alapító dékánja. Dékáni pozícióját 2006-ig töltötte be, ezt követően a kar dékánhelyettese és a Doktori Iskola vezetője volt.

1974-ben, illetve 1989-től évente a berkeleyi Kaliforniai Egyetem vendégkutatója volt, ahol az 1980-as évek végén, Leon O. Chua professzorral közösen kifejlesztettek egy új számítógéptípust, a celluláris neurális számítógépet és az ehhez kapcsolódó a CNN (Cellular Neural Networks, celluláris neurális hálózat) chipet. Ez alapján kezdődött egy bionikus szemprotézis, a Cellular Nonlinear Network chip (bionikus szem) fejlesztése is; a látórendszer elvi alapját Hámori Józseffel közösen kezdte lerakni. Az analogikai (vagyis részben analóg, részben logikai) celluláris hullámszámítógép architektúrája fűződik nevéhez. Publikációinak száma több mint kétszáz és négy könyv; hivatkozásainak száma mintegy 3000.

1974-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett, 1982-től az MTA doktora. 1987-1992 között az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának tagja volt. 1993-től az MTA levelező, 1998-től pedig rendes tagja. 1993-1998 között az MTA Informatikai Bizottságának elnöke volt.

Kitüntetései: Gábor Dénes-díj (Novofer Alapítvány, 1993); Szent-Györgyi Albert-díj (oktatási miniszter, 1994); Széchenyi díj (megosztva Hámori Józseffel, magyar állam, 1994); Kalmár-díj (NJSZT, 1994); Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíja (2000); Bolyai János alkotói díj (Bolyai-díj Alapítvány, 2002); Príma díj (Prima Primissima Alapítvány és a Társadalmi Tanácsadó Testület, 2007); a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2010); Nagy Szent Gergely rend (Vatikán, 2010); Mac Van Valkenburg-díj (Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE), 2013). 2013-tól a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora volt.
A Magyar Örökség és Európa Egyesület 2019. december 14-én Magyar Örökség Díjban részesítette Roska Tamás családját.

Az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) 2017-ben a felsőoktatás különböző képzési szintjein történő tehetséggondozó, tudományos kutatói tevékenység támogatására létrehozta a Roska Tamás Tudományos Előadás intézményét.