Németi István

Az egyetem elvégzése után, 1966-1971 között az Erőmű- és Hálózattervező Vállalatnál (Erőterv) részt vett a magyar elektromos hálózat tervezésében és karbantartásában. A hálózatfejlesztésre és karbantartásra a csoport vezetője, Bogdánfy Géza elkészített egy számítógépes programot. A program koncepcióját újragondolva, valamint heurisztikák és random módszerek beiktatásával a programot továbbfejlesztette, ami olyan eredménnyel járt, hogy 1970-től 10 éven át ezt használták a teljes elektromos hálózat üzemére.

1971-től a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetében (NIMIGÜSZI) helyezkedett el. Érdeklődése a bonyolult programrendszerek, általában a programozási nyelvek szemantikája felé fordult. Vezetésével megalakult egy 7 fős Programozási Nyelvek Csoport; munkájához ekkor csatlakozott Andréka Hajnal. A programspecifikáció és verifikáció után egyenes út vezetett a tételbizonyítás, majd az ún. újelvű programozási nyelvek és a mesterséges intelligencia felé. Az Országos Tervhivatal (OT) számára ezen témákból készített programok és tanulmányok írása mellett ALGOL 68, affix nyelvtanok, félcsoport-elméleti automaták témákból rendszeresen tartottak (országos érdeklődésű) szemináriumokat. Témáik voltak még: matematikai logika, univerzális algebra, algebrai logika.

1972-től kandidátusi tanulmányait Gergely Tamás irányította. Közös külföldi tanulmányútjuk során Edinburghban megismerkedtek a Prolog logikai programozási nyelvvel. 1974-ben hazahozták a Prolog-implementációnak Edinburgh-i leírását, melynek alapján Szeredi Péter (CDL nyelven) 2 hét alatt kidolgozott egy magyar Prolog interpretert. 1977-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1978-ban az ELTE-n megszerezte a PhD fokozatot Matematika- és számítástudományok területén.

1977-től az MTA Matematikai Kutatóintézetében (későbbi neve: Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) dolgozott; Andréka Hajnal 1978-ban követte. Andréka Hajnallal és Gergely Tamással együtt kidolgozták az ún. nemsztenderd-idejű dinamikus logikát (NDL), melynek keretében a programokat sokrétűen lehet vizsgálni, pl. különböző programhelyesség bizonyító módszerek erősségét lehetett összehasonlítani.

1987-ben felfedezte, hogy egy fekete lyuk téridejében lehet egy Turing gépet úgy működtetni, hogy az egy sztenderd értelemben vett nemkiszámítható feladatot oldjon meg. Ebből (és más kutatók független felfedezéseiből) fejlődött ki később a nonconventional computing ún. relativisztikus számítógépek ága, melynek kutatásában Andréka Hajnallal együtt kezdettől fogva részt vesz.

Kutatásai során széles nemzetközi kapcsolatokat épített ki. 1987-ben megszerezte az MTA doktori fokozatot. 2000–2003 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült. Kutatási területei: matematikai logika, algebrai logika, téridő geometria, relativitáselmélet, relativisztikus számítógépek.

Kitüntetései: Farkas Gyula-díj (Bolyai János Matematikai Társulat, 1974); Akadémiai Díj (MTA, 1974); Kalmár László Emlékérem (megosztott, NJSZT, 1979), Rényi Alfréd Díj (Rényi Intézet, 1987).