Bródy Ferenc

Az egyetem elvégzése után filozófusként tevékenykedett. Az 1970-es években váltott át a számítógépes szakmára, és nyugdíjazásáig az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) munkatársa volt

Hihetetlen széles látókörű kutató volt, szerteágazó szakmai tevékenységgel. Az Intézet összetettebb, nagy felkészültséget követelő feladatokat bízott rá. Megoldásai, programjai mindig elméleti alapozással születtek, és hatékony kivitelezést talált rájuk – legyen szó játékprogramról, hálózati elosztók mikroprogramjáról, aritmetikai programcsomagról vagy tiszta matematikai feladatról. Megoldásai tanítható (és tanított) mintát adtak. Programalkotásai, írásai, a belső szakmai vitákban való szerepe a SZTAKI szellemi vezetői közé emelték.

1988-ban megvédte Lokális hálózatok ütközésfeloldó algoritmusai című kandidátusi értekezését.

Eredményeit négy világnyelven, tömören, szellemesen és precízen publikálta és dokumentálta, de mindig név nélkül. Így hát szakmai környezetén kívül csak kevesen ismerték ezeket.

Nagy hatással volt munkatársaira; sokan vallják magukat tanítványának.
Absztrakt gondolkodása kiemelte a kor számítástechnikusai közül. Második szakmájában is hasznos volt a magával hozott átfogó filozófusi szemlélete, általános műveltsége. Így született a nevével nem jegyzett, de keze munkáját egyértelműen dicsérő több kiadvány. Az egyik a jelentősebbek közül Neumann Jánosról írt The Neumann Compendium című egykötetes összefoglaló, melyet a Word Scientific kérésére készített Vámos Tiborral.