Bordás István

A magyar egészségügyi informatika jeles képviselője, egyik megalapítója volt. Amikor 1975-ben a Szekszárdi Kórházban modellkísérlet kezdődött, dr. Szentgáli Gyula főigazgató meghívta munkatársai közé. Egy R-10-es számítógépen kellett kifejleszteni egy addig Magyarországon nem létező megoldást, egy kórházi információrendszert. Az e feladatra minisztériumi forrásokból létrehozott és működtetett Dokumentációs és Információs Központnak (DIK) lett előbb üzemeltetési osztályvezetője, majd helyettes vezetője. Hamarosan három műszakban dolgozott a gép; a kórházi információrendszer hamarosan megyei egészségügyi informatikai központ lett.

1987-ben a szekszárdi Gyógyító Ellátás Információs Központ (Gyógyinfok) igazgatóhelyettese, majd (annak megszűnéséig) igazgatója volt. Itt a megyei egészségügyi adatvagyonra építkezve megkezdődött a hazai egészségügy első költségstruktúra-vizsgálata és az egészségügyi reform előkészítése; 1990-től a projekt irányítója volt. Kezdetben 10, majd rövidesen 28 kórházban folytak célirányos adatgyűjtések, melyek megalapozták a Homogén betegségcsoportok (HBCS) rendszerének és a többi teljesítményfinanszírozási elemnek a kifejlesztését. Igényes munkamódszere eredményeképpen került sikeres bevezetésre 1990–1993 között (az Egyesült Államok után a világon másodikként) az aktív betegellátásban teljes körűen bevezetve a HBCS-rendszer.

Egy ideig az Egészségügyi Informatikai Szakmai Kollégium elnöke is volt.

Munkásságának elismeréseként az NJSZT 1992-ben Neumann-díjjal tüntette ki.