Bánki Ferenc

A technikum elvégzése után a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Elektronikus Főosztályára került. Feladata az akkori kutatás-fejlesztési munka segítése volt. Nagyon jó kézügyessége és sokoldalú műszaki érzéke révén érdemi közreműködője lett a fejlesztéseknek. Teljes munkássága egy munkahelyhez kötötte (KFKI MSZKI).
Közben a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karának esti tagozatán szerzett diplomát.
Ezt követő különféle szakmai határ-területeken dolgozott. Részt vett az akkor még gyerekcipőben járó nyomtatott áramkörök gyártási technológiájának kidolgozásában. Egy időben (1978-1980) ö volt a hazai mikroelektronikai programot megvalósítani hivatott, több céget (HIKI, KFKI, TKI, BME stb.) átfogó ún. „LSI Kft.” konzorcium kijelölt felelőse a KFKI részéről.

Később jelentős szerepe volt a TPA-i számítógépek mechanikai- és kártyarendszerének kidolgozásában. Ugyancsak ő volt az első TPA (a TPA-1001) tápegységének a kifejlesztője.

Az 1980-as évek elején indult a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutató Intézetben (RMKI) a Vénusz-Halley (VEGA) program. A KFKI MSZKI főkonstruktőreként részt vett az RMKI-ban kifejlesztett űrkutatási eszközök elkészítéséhez szükséges rendkívüli precizitást igénylő technológia bevezetésében és az elkészült műszerek szerelési ellenőrzésében.

Eredményessége alapján kinevezték az MSZKI Szerkesztési és Technológiai Főosztály vezetőjének. Ez után már inkább szervezési, vezetési feladatokat látott el.

Kitüntetései: Intézeti Díj I. fokozat (KFKI, 1972): Állami Díj (megosztott, 1973).