Babai László

Az 1968-as Nemzetközi Matematikai Diákolimpián (IMO) Moszkvában aranyérmet szerzett.
Egyetemi tanulmányai  – Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Kar (TTK), itt szerzett matematikus diplomát (1973) – alatt 1971-ben egy szemesztert a Leningrádi Egyetemen hallgatott. A diploma  megszerzése után az Egyetem Algebra és Számelmélet Tanszékén kezdett dolgozni. Közben, 1980-1983 között az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (SZTAKI) tanácsadója is volt. 1987-ben az ELTE-n egyetemi tanári kinevezést kapott.
1984-től a Chicagói Egyetemen kezdetben a Számítástudományi, majd 1995 óta a Matematikai Tanszékén is tanít; előbb vendégprofesszorként, 1987-től kinevezett egyetemi tanárként (az utóbbi tanszéken 1995-ben kapott professzori kinevezést). Tíz éven át ingázott Budapest és Chicago között – mindkét helyen teljes állásban. 1987 és 1989 között a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán (VIK) is volt vendégtanár (itt bevezette az Algoritmuselmélet oktatását).

1994 óta főállásban a Chicagoi Egyetemen tanít és kutat. 2010 és 2019 között a „G. and E. Yovovich Professor” címet viselte, amelyet 2019-ben a rangosabb “Bruce V. and Diana M. Rauner Distinguished Service Professor” címre cseréltek.

1975-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusi; 1984-ben akadémiai doktori értekezését. 1990-ben megválasztották az MTA levelező, 1995-ben rendes tagjává. 1999-ben a BME díszdoktori címet adományozott neki.

Kutatási területe a kombinatorika, a csoportelmélet és a komplexitáselmélet – különös tekintettel ezen területek kölcsönhatásaira. Kiemelkedő hozzájárulása a gráfizomorfizmus (amely központi probléma az algoritmikus komplexitásnál) kérdésköréhez. Kiemelendő továbbá az “interaktív bizonyítások” fogalmának megalkotása (egy MIT-s és Toronto-i szerzőhármassal): ez a közelítő algoritmusok elméletének radikális elmélyülésére vezetett. A legközelebbi rácspont problémára adott közelítő megoldása “Babai algoritmus” néven bevonult a jel-feldolgozás műszaki irodalmába is, ahol az algoritmus eredményét “Babai pont” néven jegyzik.

1981-ben Erdős Pállal és Lovász Lászlóval útjára indította a Combinatorica című folyóiratot, amelynek alapító főszerkesztője lett. A Theory of Computing online folyóirat alapítója (1985), és volt főszerkesztője (1986-2026). 1985-ben Lovász Lászlóval létrehozta a “Budapest Semesters in Mathematics” programot, ahol az igazgatótanács örökös tagja; két évig elnöke volt (2014-16).

Tanárként, mentorként PhD témavezetője volt az MTA 2 rendes tagjának (Rónyai Lajos, Pálfy Péter Pál), 1 külső tagjának (Szegedy Márió); egyik első mentora volt 4 további külső tagnak (Csörnyei Marianna, Frankl Péter, Tardos Éva, Kollár János).

Több mint kétszáz kombinatorikával, algebrával és számítástudománnyal foglalkozó tudományos publikációja jelent meg. Az úgynevezett Erdős-száma: 1.

Kitüntetései: Grünwald Géza-díj (Bolyai János Matematikai Társulat (BJMT), 1972); Erdős Pál- (korábbi nevén: Matematikai) díj (MTA, 1983); Állami Díj (magyar állam, 1988); Gödel-díj (negyedmagával megosztottan, European Association for Theoretical Computer Science (EATCS) és Association for Computing Machinery (ACM) Special Interest Group on Algorithms and Computational Theory (SIGACT), 1993); Szele Tibor-emlékérem (BJMT, 1993); Knuth-díj (ACM SIGACT és IEEE Computer Society, 2015); Dijkstra-díj (negyedmagával, ACM Symposium on Principles of Distributed Computing (PODC) és EATCS Symposium on Distributed Computing (DISC), 2016).
Meghívott előadó volt a Nemzetközi Matematikai Kongresszuson (ICM) Kyotoban (1990), Zürichben (1994, plenáris előadó) és Rio de Janeiroban (2018).
2015-ben beválasztották az American Academy of Arts and Sciences tagjának (Fellow).