Aszalós János

Első munkahelye 1965-től az akkori Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) Számítástechnikai Központja volt (munkaterületei: adatelőkészítés, adatellenőrzés, majd programozás az URAL-2 számítógépen; a legnagyobb volumenű munka az építőipari vállalatok számára kidolgozott és létrehozott erőforrás-ütemezési feladatokhoz kötődött).

1972-től 1991-ig az Információfeldolgozó Laboratóriumban (Infelor), majd az utód intézményekben, a Számítógép-alkalmazási Kutató Intézetben (Számki), illetve a Számítástechnika Alkalmazási Vállalatnál (Számalk) dolgozott programozóként, majd programtervezőként (egyik első munkája egy makro-assembler létrehozása volt; később a strukturált programozás módszertanával foglalkozott, kutatási, gyakorlati és publikációs szinten egyaránt).

Részt vett a mesterséges intelligencia több ágának kutatásában és fejlesztési munkáiban (formális nyelvészet, különböző szakértő rendszerek és keretrendszerek). Foglalkozott ezek matematikai megalapozásával és gyakorlati alkalmazásával is (kognitív pszichológia, tudásreprezentáció, matematikai logika, döntési stratégiák – különös tekintettel az egészségügyi diagnózisra és orvosi gondolkodásmódra). Részt vett kardiológiai szakértői rendszer fejlesztésében (Kékes Ede professzor vezetésével az Orvostovábbképző Intézetben); ugyancsak kardiológiai rendszer fejlesztésben (Naszlady Attila vezetésével a Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben); az első hazai gasztroenterológiai szakértő rendszer (GAIA) fejlesztésében (Simon László és Jávor András vezetésével, szekszárdi Balassa János Kórház, ill. Egészségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja – GYÓGYINFOK). E témákból közel 30 publikációt, oktatási anyagot, tanulmányt dolgozott ki.

Mesterséges intelligencia témákban több hazai és külföldi konferencián tartott előadásokat (Drezda, Pozsony, Szófia. Várna, Leningrád, Párizs, Pozsony); a formális nyelvek alapelveiről egy hetes kurzust tartott Havannában. Mindeközben oktatott a Számalk oktatási központjában, valamint évekig külső előadója volt a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolának (KKMF). Oktatási tevékenységét 1991-es nyugdíjazása után is folytatta.

1992-től a GIRO francia cég magyar leányvállalatánál a magyar bankok és felhasználóik közötti kapcsolat kifejlesztésénél, valamint a bankkártya-rendszer honosításánál vállalt szerepet (kidolgozója volt egy olyan alrendszernek, melynek célja a teljes GIRO rendszer működésbeli hibáinak detektálása és diagnosztizálása – egy szakértő rendszer keretén belül).

Munkásságát 1990-ben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Fényes Elek emlékéremmel ismerte el.