Hivatkozási név: VÁTI

VÁTI Nonprofit Kft. (teljes nevén VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft.)

Típus:
vállalat
Alapítás időpontja:
1950
Címe:
Budapest Gellérthegy utca 32.
Alapítók:
  • Magyar Állam
  • Tevékenység legfőbb céljai, területe

    A VÁTI a területi tervezés mindenkori bázisintézete volt.

    Felső vezetői
    • Rudnai Gyula, ügyvezető igazgató
    • Gyárfás Iván,
    • Csáki Norbert,
    • Kálnoki Kis Sándor,
    • Paksy Gábor,
    • Csanádi Ágnes,
    • Vereczkey Zoltán,
    • Barta-Eke Gyula,
    • Szépfi Tamás,
    Meghatározó egyéniségek, kulcsszemélyek
    n.a.
    Számítástechnikai fejlesztések/termékek/Projektek

    Az évtizedeken át tartó szakmai munka a közreműködő szervezeti feladatok mellett is folyt: a VÁTI a terület- és fejlesztéspolitika kiemelt szakmai háttérintézetévé vált. Munkájukat többek között olyan dokumentumok elkészítésének koordinációja és szakmai támogatása jellemezte, mint az Országos Területfejlesztési Koncepció, a Balaton törvény szakmai megalapozó dokumentuma vagy az ÚMFT és az ÚMVP tervezése. Mindemellett számos nemzetközi kezdeményezésben, hálózatban képviselték hazánkat, mint amilyen az Európai Városok Tudáshálózata (EUKN) vagy az Európai Tervezési Megfigyelő Hálózat (ESPON). Több díj (így például Az év akadálymentes épülete építészeti nívódíj vagy a Helyi Építészeti Örökség építészeti nívódíj) pályáztatását kezelik, de hozzájuk tartozott többek közt az épületek energetikai jellemzőinek tanúsítása is.

    A VÁTI kezdetben kizárólag városrendezési – általános és részletes rendezési – terveket készített, mivel az újjáépítés kapcsán több város is gyors fejlődésnek indult. Bár alapvetően az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (illetve a mindenkori szakterületi minisztérium) háttérintézete volt, azért folyamatosan támogatta az Országos Tervhivatal, az Országos Műszaki fejlesztési Bizottság, a Tanácsi Szervek, de az Magyar Tudományos Akadémia munkáját is. De működött itt többek között a Balatonfejlesztési Tárcaközi Bizottság titkársága és Termálvíz-Project Iroda is. A rendszerváltás után a nagy állami tervező intézetek feloszlottak, de a VÁTI a PHARE területfejlesztési programiroda integrálásáig 1998-ig tervező vállalatként működve „tisztán” tartotta az eredeti profilját, ami ezután sem szűnt meg de a hangsúlyok az EU programok támogatása irányába tolódtak el. A VÁTI változatlanul a területi tervezés kormányzati háttérintézete maradt erős területfejlesztési fókusszal.
    1993-tól VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési-, Urbanisztikai- és Építészeti Részvénytársaság néven működött tovább. Majd egy év múlva a közhasznú státuszt is megkapta, így újra „hivatalosan” is háttérintézetté vált.
    A VÁTI elsők között alkalmazott elektronikus számítógépeket, először a nyilvántartások katalógusainak kiváltása érdekében, majd a 80-as évek végétől már a tervek készítésének számítógépes támogatására. Akkor még a kezdetleges grafikai megjelenítés miatt a végső tervek kézzel készültek.
    A VÁTI úttörő szerepet játszott a térinformatika hazai importálásában. 1980 körül kezdtek intenzíven térinformatikai eszközöket használni regionális és várostervezési feladatokhoz. Az ismereti gyökerek Fabos Gyulához nyúlnak vissza, aki a híres MIT-n (Boston, USA) volt tanszékvezető-helyettes a tájtervezési tanszéken. Fabos Gyula közvetlenül jelen volt a térinformatika polgári célú alkalmazásának születésénél a 60-as évek második felében, a technológia lelkes művelője és hirdetője volt, számos könyvet publikálva. A 70-es években dr. Möcsényi Mihály tanszékvezető személyes kapcsolatai révén többször járt előadást tartani a Kertészeti Egyetem Tájtervezési Tanszékére. Fabos Gyula hívta meg magához Rácz Tamást, hogy egy félévet töltsön az egyetemén, és e látogatás eredményeképpen importálta Rácz Tamás a technológiát a VÁTl-ba. A VÁTI-ban felállított térinformatikai elemző rendszeren (Gyimóthy Béla és Kardos János innovatív munkája révén felállítót SZM-4-es számítógépes környezet) három projekt futott nagyjából párhuzamosan a 80-as évek legelején. Ezek: Pest megye agro-ökopotenciál vizsgálata Rácz Tamás, az Országos Üdülőterületi Terv (OÜT) Térség-alkalmassági vizsgálata Tenke Tibor, és Miskolc Általános Rendezési Tervének térinformatikai vizsgálata Molnár Attila és Nagy Ágnes vezetésével készült.
    Az OÜT Térség-alkalmassági vizsgálat keretében az ország teljes területét 200×200 méteres egységekre (raszter) bontották. A közel negyven tematikus fedvény körébe többek között bedolgozásra került a Posta DTM 200-as digitális terepmodellje is. A térinformatika megjelenésével és az erre épülő informatikai fejlesztésekkel, később a teljesen számítógép alapú tervezés módszertanát is a VÁTI dolgozta ki térinformatikai alapon 1995-97 között.

    A kilencvenes évek végén lett a VÁTI a területfejlesztést és területrendezést szolgáló információs rendszer (TeIR) kifejlesztésének és működtetésének felelőse.
    A térinformatika a 2000-es évektől a VÁTI valamennyi területén alapvető infrastruktúrává vált.

    Átalakulások

    A társaság elődje, a Városépítési Tervező Iroda (VÁTERV) 1950-ben jött létre. Kezdetben kizárólag településtervezéssel, – majd regionális tervezéssel, műemlék védelemmel és szakmai kutatással is – foglalkozott, tevékenysége folyamatosan bővült. 1967-ben változott a neve Városépítési Tudományos és Tervező Intézetre (VÁTI). Itt készült többek között az 1971-es Országos településhálózat-fejlesztési Keretterv és az Országos Területfejlesztési Koncepció (1986.) is.

    A rendszerváltás után, 1993-tól VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési-, Urbanisztikai- és Építészeti Részvénytársaság néven működött.

    A VÁTI Nonprofit Kft. (teljes nevén VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft.) a területfejlesztés területén működő, állami tulajdonú, nonprofit kft. volt, amely 1997-ben jött létre a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet átalakulásával. Tevékenysége a területfejlesztéssel és területrendezéssel kapcsolatos kutatás, tervezés és tanácsadás területére terjedt ki, valamint közreműködő szervezetként részt vett több európai uniós program megvalósításában. A társaság 100%-ban állami tulajdonban volt, tulajdonosi jogait a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter gyakorolta. Leányvállalata a VÁTI Városépítési Kft.

    Az 1998-as év fordulatot hozott a VÁTI életében: átvette (az ÉVM által 1969-ben megnyitott és a BM jogutódlásában levő) Országos Területrendezési és Műszaki Tervtár-at és megbízást kapott a regionális Phare programok, valamint a határ menti együttműködést támogató Phare CBC programok végrehajtására. Ekkor alapították az első regionális irodát, később ilyenek már Budapesten, Egerben, Miskolcon, Mátészalkán, Debrecenben, Békéscsabán, Szegeden, Pécsett, Székesfehérváron, Sopronban, Szombathelyen és Zalaegerszegen is működtek.

    Hazánk EU-tagállammá válása (2004) után a Regionális Fejlesztés Operatív Programban (ROP) és az INTERREG Közösségi Kezdeményezési programokban a VÁTI közreműködő szervezetként, illetve végső kedvezményezettként vett részt. A 2007-2013-as támogatási időszakban az ÚMFT 7 regionális Operatív Programjának humán infrastruktúra prioritásait, az Államreform Operatív Programot és az Elektronikus Közigazgatás Operatív Programot kezeli. Tervezi, koordinálja és végrehajtja az Európai Területi Együttműködési Programokat (ETE), valamint menedzseli a Határon Átnyúló Együttműködési Programokat (Instrument for Pre-Accession Assistance – IPA) és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (European Neighbourhood and Partnership Instrument – ENPI) programjait is. Ezen programok lefedik Magyarország mind a 7 határ menti térségét.

    2014-ben a VÁTI-t a Kormány határozattal megszüntette, feladatainak tovább vivője a Széchenyi Programiroda, illetve az újonnan alakult mint jogutód a Lechner Tudásközpont lettek.

    Érdekességek

    Mivel az urbanisztika sokrétű tevékenység, így a VÁTI-ban a kezdetek óta a legkülönbözőbb szakemberek dolgoztak (városrendezők, építészek, műemléki tervezők, közlekedés és közmű tervezők, közgazdászok, mezőgazdászok, gépészmérnökök, geodéták, szociológusok, demográfusok, kertészmérnökök, matematikusok, jogászok, informatikusok) A mindenkori létszám az aktuális feladatokhoz igazodott. Alapításakor kb. 100 fővel indult. A csúcslétszámot a 70-es évek közepén érte el közel 600 fő. A rendszerváltáskor ismét 100 fő körüli volt, A PHARE területfejlesztési programok végrehajtása kapcsán nőtt ismét 400 fő fölé, majd a szakmai létszám kb. 70 főre esik vissza a Lechner Lajos Tudásközpont megalakulásának idejére.

    Forrásmunkák

    Létrehozva: 2024.02.16. 16:57
    Utolsó módosítás: 2024.04.13. 20:13