Az intézmény profilja rendkívül sokrétű volt rengeteg terméket gyártottak egyszerre több területen is. 1904-ben már a mérőeszközök osztályán 2000 darab hő-, feszültség-, vízállás-, vízszintmérő és rugómérleg készült. A vállalat másik osztálya a fizikai, kémiai, elektrotechnikai laboratóriumok kísérleti műszereit gyártotta. Ezek eljutottak Olaszországba, Spanyolországba, Egyiptomba, Bulgáriába, sőt Dél-Amerikába is. A fizikai és a kémiai tanszerek gyártása, és javítása egyre nagyobb súlyt képviselt a különféle hőtechnikai műszerek mellett. Speciális műszerekkel látták el a selyemfonodákat, a MÁV mozdonyokat, a Ganz-féle hadihajókat stb. Foglalkoztak továbbá vetítőgépek és tartozékaik, fényképészeti eszközök, diavetítők, szikrainduktorok, röntgenkészülékek, kapcsolótáblák, Hertz-, Tesla-, Marconi-féle készülékek stb. előállításával.
Az első világháború után új alapokra helyezték a termelést. Az elektromosság terjedésével felmerült igényre, 1918-ban bevezették az elektromos mérőműszerek gyártását. A cég „vegyeskereskedés” jellege nem szűnt meg. 1920-tól gyártottak epidiaszkópokat, mozgóképes vetítőgépeket, az 1930-as években az idegennyelvű hangosfilmekhez magyar feliratnyomó gépeket. Külföldi licencek alapján színpadi világítóberendezéseket, reflektorokat készítettek. Az első felhő- és hullámvetítőket a Nemzeti Színházban ők szerelték fel. 1925-től beindult a repülőműszerek gyártása. A vállalat 1930-tól a magyar légierő részére nagy mennyiségben szállított műszereket, ellenőrző és hitelesítő berendezéseket. A gyárépületre 1941-ben felhúztak egy emeletet. A gyár élére hadiüzemi személyzeti parancsnok került.

A vállalat bekapcsolódott a Messerschmidt-programba. Alvállalkozóként a Weiss Manfréd gyár részére Bf 109 és Me 210 típusú repülőkhöz 1100 db műszerkészletet (fordulatszámmérő, olajhőmérő, víz-távhőmérő, benzin-, olajnyomás- és szívótér-nyomásmérő, légcsavarállásjelző, sebességmérő, magasságmérő, variométer, pilótairánytű, elfordulásjelző horizont) szállítottak. Megszerezték egyes német műszerek után-gyártási jogát is. A megnövekedett termeléshez a Bulcsú utcai részleget bővítették, és két műszakos gyártást vezettek be.

A profil az 1950-es évek elején bővült ki a pneumatikus automatikaelemek gyártásával.

Az 1975 utáni időszakban egy holland cégtől vásárolta meg az MMG-AM  a SAM-80 nevű rendszer licencét. Ennek Intel 8080 processzora volt, a processzor modulon kis kapacitású RAM tok és egy ROM számára szolgáló foglalat volt, lehetett memória bővítő modult is alkalmazni. Eredeti rendeltetése számítógép alá rendelt adatfogadó és beavatkozó terminál volt. Az MMG AM mikrógépes szoftver fejlesztői olyan programrendszert fejlesztettek hozzá, hogy nem túl nagy be- és kimenő jel esetén a feldolgozó szerepet is el tudja látni, alfanumerikus terminállal és nyomtatóval kiegészítve.

A gyártási és üzembe-helyezési eljárást drágította, hogy a hátlapon elhelyezett csatlakozókat a modul kiosztásnak megfelelően, “reppeléssel” kellett egymáshoz és a külső berendezések kábelrendezőjéhez csatlakoztatni. Fontos volt a rendszer továbbfejlesztése a mechanikai elemek változtatása nélkül: nagyobb sebességű, de utasítás szinten kompatibilis processzor alkalmazása (Intel 8085, vagy Z80), a modulok közötti kapcsolat nyomtatott hátlapon történjen, ezen legyenek fenntartva későbbi felhasználásra (pl. prioritásos interrupt, kezelés) fenntartott vezetékek. Korszerűbb integrált áramkörök kerüljenek beépítésre. A fejlesztő csapat az Intel 8085 mellett döntött, így erre épült a SAM 85 rendszer fejlesztése. Ezzel a rendszerrel számos feladatot tudtak tipizálni (pl. SZU-beli tartályparki rendszerek) és oldottak meg a rendszertervező mérnökök anélkül, hogy a szoftver fejlesztőknek feladata lett volna!