Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet

Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet a magyar ipar egy adott és jól körülhatárolható időszakában működött, feladata a diszkrét aktív és passzív elektronikai alkatrészek, majd később a különböző integrált áramkörök konstrukciós, technológiai és méréstechnikai kutatása-fejlesztése, vizsgálata és bizonyos mértékig ezek kísérleti gyártása volt.

A HIKI fő feladata a híradástechnikai/elektronikai ipar alkatrészbázisának fejlesztése lett. Az új intézet megalapításának célja, hogy ezen a világszerte leggyorsabban fejlődő ipari területen a korábban elszigetelten folyó kutatásokat központosítva, az addig szétforgácsolt erőket egyesítve, az izzólámpa és elektroncső kutatásból átvett hagyományokra támaszkodva a hazai ipar lépést tartson a külföldön folyó fejlődéssel. Az intézet az elektronika fejlődésének két nagy forradalmában volt aktív szereplő az 50-es évek közepén a félvezető-technika, a 60-as évek közepétől pedig a mikroelektronika megjelenésében és gyors térhódításában

A mikroprocesszor ún. reverse engineering révén történő kifejlesztésének rendkívül összetettsége miatt szükséges volt az összes hazai erő koncentrálására, ezért 1976-ban létrejött az “LSI kutató-fejlesztőtársulás”, ami négy kutatóintézet — HIKI, TKI, KFKI, MFKI — közös munkája, a maga nemében tudományos értékű kísérlet volt. Az LSI KFT célja néhány nagybonyolultságú integrált áramkör (egy korszerű mikroprocesszor, p- és n-csatornás szilícium kapus ROM, programozható fix memória és egy-egy RAM memória áramkör). Ez a közös kutatómunka mind tartalmában, mind formájában új volt és ez az összefogás önmagában is ritka siker, a széthúzásra hajlamos hazai közéletben. Létrehozásában döntő szerepe volt Komporday Aurélnak. A munkamegosztás keretében a HIKI feladata volt a szilícium szelettechnológia fejlesztése, egyes technológiai berendezések létrehozása, az ún. maszkkészítés, illetve a szükséges különleges, nagytisztaságú infrastruktúra kifejlesztése, az új kultúra honosítása. Ezt a célt szolgálta a Herman Ákos kezdeményezésére elindított „Mikrelektronikai technológiák” tanulmány sorozat.

A munka során kiemelkedő volt az „i8080” jelű mikroprocesszor megfejtése, amiben Simon Zoltán és Keresztes Péter jeleskedett.

Az intézet kutató részlegei 1960-as években négy “labor”(atórium)-nak nevezett főosztályra tagolódtak:

• fényforrás-konstrukció és technológia, anyagtudomány (Mo, W, Al₂O₃), illetve félvezető eszközök konstrukciója és technológiája, vezető: Szigeti György;
• adócső-konstrukció és technológia, vezető: Koncz István;
• passzív alkatrészek (R, C, potenciométer) konstrukciója és technológiája, vezető: Katona János
•  elektroncső alkalmazástechnika/elektronikai fejlesztések, műszer és méréstechnika, vezető: Valkó Iván Péter.

A szervezet átalakítása több lépésben ment végbe, a hetvenes évek közepére a következő részlegek jöttek létre:

• félvezető főosztály, élén Szép Ivánnal, majd a MTA MFKI tudományos igazgató helyettesi posztjára távozása után Egri Jánossal, később Ugray Lászlóval, illetve Strausz Tamással;
• elektronikus főosztály, élén Valkó Iván Péterrel, illetve a BME egyetemi tanárává válása és Fischer Ferencnek az NSZK-ba való repatriálása nyomán Hidas Györggyel;
• vékonyréteg fejlesztési főosztály, Strausz Tamás, később Ligeti Róbertné vezetésével,
• kísérleti gyártási főosztály, mely magában foglalta a hibrid integrált áramkörök tervezését és a vastagréteg-technika fejlesztését is, Wollitzer György igazgatóhelyettes irányításával,
• műszer és méréstechnikai főosztály, Till István főosztályvezető,
• megbízhatósági vizsgálati főosztály, Bráda Ferenc főosztályvezető,
• technológiai berendezés fejlesztő és kísérleti gyártó főosztály, Nemeskéri Iván igazgatóhelyettes,
• Híradástechnikai Szabványosítási Központ, kezdetben Nádas Tibor, majd Varga Pál vezetésével.

1981-ben megszűnt a cég.

A hatvanas évek elején az eredmények közkinccsé tétele érdekében, Vágó György kezdeményezésére és szerkesztésében, megindult a HIKI Közleményei c. folyóirat, amely közel két évtizeden keresztül adta közre a kutatók eredményeit, olyan időszakban, amikor a külföldi publikálás nagy nehézségekbe ütközött.

Az intézet szakmai eredményei mind idehaza, mind nemzetközi téren elismertekké váltak, ugyanakkor a HIKI fokozatosan létszámát tekintve 1200 főjével (1970-es évek), az ország harmadik legnagyobb tudományos kutató intézetévé vált (a MTA KFKI és a TKI után), amelyiket gazdasági ereje is jellemzett, pl. a Fóti-úti telephelyet saját erőből új épületekkel bővítette, ami lehetővé tette az intézet koncentráltabb elhelyezkedését.

Az intézet fennállásának 20. évfordulójára szervezett tudományos ülésszakot, melynek adatai a 20 éves a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Forrásoknál megtalálható dokumentumban található.