Szegedi Ruhagyár Adatfeldolgozási Rendszere

1971-ben az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Informatikai Kutatócsoportja kapott egy Cellatron 8205 Z típusú második generációs kisszámítógépet. A gép üzemeltetésére és használatára Krafft Walter vezetésével egy Számítástechnikai laboratórium alakult. A cél az oktatásban történő felhasználás, illetve a gazdasági életben való alkalmazás lehetőségeinek a vizsgálata volt. Az oktatásban a gép korlátozott lehetőségei (gépi kódú programozás és a komfort nélküli gépkezelés) miatt csak szűkkörű volt a felhasználás. A próbálkozások során létrejött termékek révén viszont értelmet nyert a gazdasági életben történő felhasználás. Ennek példája a Szegedi Ruhagyár Adatfeldolgozási Rendszere, amelynek fejlesztése 1973-ban indult, 1974-ben átadásra került, majd ezt kövtően a személyi számítógépek megjelenéséig, azaz több mint tíz évig üzemelt. Máig érvényes tanulsága, hogy az igényeit jól megfogalmazó felhasználó, az igények, valamint a  megvalósítás lehetőségeinek és korlátainak ismeretében a feladatrendszert jól meghatározó szervezők és a kiváló szakmai tudással rendelkező számítástechnikai fejlesztő munkatársak együttműködésével a mindenkori technológiai szinten lehet üzletileg is sikeres projekteket megvalósítani.

A fejlesztés az MKKE Informatikai Kutatócsoportjának Cellatron 8205 Z második generációs kisszámítógépén folyt, amely csak saját gépi kódban volt programozható. A központi tár mágnesdobos (8K kapacitással!), a „sornyomtató” egy Robotron karos írógép volt.

Az üzemeltetést a Szegedi Ruhagyár biztosította jobb kiépítésű gépparkján: az adatrögzítéshez lyukszalagos Robotron terminálok, míg a nyomtatáshoz két sornyomtató állt rendelkezésre.

Az Adatfeldolgozási Rendszer anyaggazdálkodási célt szolgált anyagbeszerzés, raktárnyilvántartás és leltározás funkciókkal. Az akkori számítógépen egy-egy funkció végrehajtása a rendszer valamelyik nagyobb programjának többórás futását igényelte. A leltározás pédául nyolc órán át futott.

Egy gyakorlatilag „meztelen” számítógépre nagyobb alkalmazói szoftvert fejleszteni nem lehet segédeszközök és szigorú fejlesztési módszertan nélkül. A rendszer sikeres megvalósításához „melléktermékként” ezeket is ki kellett fejleszteni:

• Monitor: egy primitív operációs rendszer. Lényegében egy program nyilvántartás és egy parancsnyelv.
• Assembler: A „Halbleiterwerk Frankfurt/Oder” cégtől kapott szimbolikus fordítóprogramot a Monitorba integrálva olvashatóbbá váltak a programok.
• Programozási kódex: A fejlesztés alapszabályait tartalmazta. Követelményeket fogalmazott meg a rendszerfejlesztők felé, részletesen leírta a programtervvel kapcsolatos elvárásokat, fejlesztési + tesztelési útmutatást adott, s egységesítette a Felhasználói Kézikönyveket.

Az Assemblerrel és Monitorral támogatott „Programozási kódex”-et önálló termékként több intézmény is átvette (pl. Veszprém, Bakony Művek).

Az MKKE Informatikai Kutatócsoportjának Számítógép laboratóriuma  által kifejlesztett programozási környezet alapelvei és céljai visszaköszöntek a Tanszék későbbi projektjeiben, sőt bizonyos értelemben jelenleg is aktuálisak.

Krafft Walter: Számítógéporientált programozási rendszerek oktatása. Disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1974. 80 fol.

A Szegedi Ruhagyár 40 éve. [Írta és szerk. Nagy Pál.] Szeged, Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat, 1990. 110 p.