M-3 számítógép

A gép elsődlegesen műszaki tudományos számítások végzésére készült; ennek megfelelően alkalmas volt

• közönséges és parciális differenciálegyenletek integrálására (nemlineáris esetben is)
• sokváltozós algebrai és transzcendens egyenletek megoldására
• lineáris programozási feladatok elvégzésére

MTA Számítóközpont, Budapest (1958-1965)

József Attila Tudományegyetem (JATE) Kibernetikai Laboratórium, Szeged (1965-1968)

Felépítés

Központi egység

Szószervezésű gép: 31 bpW

• vezérmű:
  • kétcímes utasításrendszer
  • 4 regiszter (akkumulátor, indexregiszter, utasításszámláló, szelekciós (előválasztó) regiszter)
• főtár:
  • kezdetben egy 1 kW-os, majd két, egyenként 1,6 kW kapacitású mágnesdobos tár (a bővítés és a második dob illesztése saját fejlesztés)
  • később 1 KW ferritgyűrűs RAM
• számolómű: n.a.

Periféria

• háttértár: mágnesszalag, 80 kW (saját fejlesztés)
• külső eszközök:
  • eredetileg egy 5 sávos, 50 chps  sebességű Teletype írógép (funkciói: vezérlő konzol, adatbevitel és eredmény kiírás, egyidejűleg lyukszalag lyukasztó)
  • később 8 sávos Creed lyukszalag olvasó
  • 8 sávos Creed lyukasztó (mindkettő illesztése  saját fejlesztés)

A gép 3 szekrényben helyezkedett el:

• a központi szekrényben volt a vezérmű, a számolómű és a vezérlőpult
• külön szekrényt foglalt el a főtár szerepét betöltő mágnesdob és a többi külső eszköz vezérműve
• a harmadik szekrény tartalmazta a tápegységeket

Külön asztalon voltak a lyukszalagos külső eszközök

Működés

A gépi szó egy kétcímes utasítást vagy egy előjeles fixpontos bináris számot tartalmazhatott; az utasításkészlet 40 aritmetikai/logikai és 11 vezérlő utasításból állt.

A mágnesdobos főtárra az adatok felírása, illetve visszaolvasása 8 író/olvasó fejegységen keresztül történt.

Műveleti sebesség:

• mágnesdobos főtárral 50 ips
• ferrittárral 3000 ips

Az elektroncsövek  gyakran (átlagosan napi 20 esetben) meghibásodtak, emiatt az átlagos hibamentes üzemidő (MTBF) ∼ 3-4 óra volt.

Programkészlet

• operációs rendszer nem volt
• fordítóprogram:
  • assembler-szerű Szimbolikus Címeket Fordító, a gépi kódban írt programok lefordításához és futtatáshoz (saját fejlesztés)

A hazai számítógép-használat kezdeti időszakában számos alkalmazói program készült; néhány példa:

• Balatoni János: Optikai rendszerek tervezése
• Frey Tamás – Szelezsán János: Az Erzsébet híd merevítő tartóival kapcsolatos számítások (30×30-as nemlineáris egyenletrendszer)
• Gergely József: Ipari bordás hőcserélők számítása
• Krekó Béla – Dömölki Bálint: Szállítási költségek minimalizálása
• Rózsa Pál – Veidinger László: Részecskék viselkedésének vizsgálata emulzióban (20×20-as mátrixok invertálása)
• Sándor Ferenc: Tekercselési számítások (dinamók, transzformátorok)
• Szelezsán János: Metán parciális oxidációja (nemlineáris egyenletrendszer megoldása)

Az M-3 programozási munkáiról részletesen beszámol dr. Szelezsán János: Az első hazai számítástechnikai alkalmazások az M-3 számítógépen.pdf című  tanulmányában, amelyben teljes lista is található.

Történeti érdekességek

A gép összességében 770 elektroncsőből és 2000 kuprox-diódából állt, közel 500 alegységbe szervezve, és mintegy 30 m² területet foglalt el; 10 kW fogyasztása miatt hűtése komoly problémát okozott.

A hálózati feszültségingadozások kiküszöbölése érdekében a tápfeszültséget egy motorgenerátor szolgáltatta.

Dobmemóriából négyet is a géphez lehetett (volna) kapcsolni.

Hibakeresésre és tesztelésre külön “alegység-vizsgáló” berendezés szolgált.

Az M-3 gépen szólalt meg az első magyar „számítógépes zene” is, saját fejlesztésű hardver kiegészítés révén. Minden programnak jellegzetes zenéje volt, amelyet programozója már jól ismert; így például a diagnosztikai programok „zenéjéből” meg lehetett állapítani, hogy a gép jól vagy hibásan működik-e – már ha valakinek jó füle volt.

A gépet szegedi működése végén szétszerelték, alkatrészeit más célokra felhasználták; bővebben:
M-3 dobmemória (videó).

Az első magyar fejlesztésű elektronikus számítógép lévén fontos szerepet játszott a számítástechnikai kultúra hazai elterjesztésében. Az MTA KKCS munkatársai a későbbiekben a hazai számítástechnikai fejlesztések és alkalmazások meghatározó személyiségei lettek.

Az M-3 “születésének” kanyargó történetét Dömölki Bálint és Szelezsán János foglalta össze: A Sziget, 97-113. oldal.

A fejlesztés történetét Kovács Győző örökítette meg.

Források

Áttekintő ismertetés:  M-3

A tervező/fejlesztő kollektíváról ld. MTA KKCS

M-3 programok hibakeresése – visszaemlékezés az 1962 körüli KKCs-s időkre