BRG MCD-1 kazettás hajlékonylemez

A 3,5″ méretű hajlékonylemez rendszer elődjét – 3″-os kivitelben – Jánosi Marcell dolgozta ki a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban (BRG), 1973-ban. A lemez és a hozzá tartozó BRG MCD-1 típusjelű meghajtó 1974-ben hazai szabadalmi oltalmat kapott, de ez kellő támogatás hiányában kárba veszett — egyik szomorú példájaként a sok kihasználatlan magyar ötletnek.

Nagy mennyiségű elektronikus adattárolás

Széles körben nem terjedt el

Néhány példányát Németországban szerelték be az akkor éppen megjelenő mikrogépekbe

Illesztőegység készült ZX Spectrum és Commodore 64 gépekhez

Informatika Történeti Kiállítás

MMKM Műszaki Tanulmánytár (1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 10.), ZX Spectrumhoz illesztve

Felépítés

A lemezforgató szerelvényt gumiszíj áttételen keresztül egyenáramú kefés motor hajtotta

A fejmozgatást egy léptetőmotor által forgatott spiráltárcsa végezte

Az adatokat a 3″  átmérőjű hajlékonylemez egyik mágnesezett oldalán tárolták, körgyűrű alakú, 100 sáv/hüvelyk sűrűségű sávokban

Fordulatszám: 422 rpm

Működés

Tárolókapacitás: 200 kB; adatátviteli sebesség: 250 kbps

Adatrögzítési mód: FM/MFM

Szektorérzékelés az adathordozón: soft-szektoros

Az újítás lényege az volt, hogy a hajlékonylemez központosító és menesztő maggal ellátva, szilárd burkolatban (kazettában) helyezkedett el

Programkészlet

• operációs rendszer: nem volt; a háttértár a mindenkori operációs rendszer alatt működött
• fordítóprogramok: nem voltak

Nem voltak

Történeti érdekességek

A lemez újdonsága a szilárd tok és a mindössze 3” átmérőjű központosított lemez volt, amely téglalap alakú tokba szerelve kényelmesen elfért egy mellényzsebben; meghajtója pedig körülbelül tized akkora volt, mint a korabeli nagy floppyké, azonos tárolási kapacitás mellett!

Megszületésének rövid története:

• 1973 – az ötlet
• 1974 – szolgálati  szabadalom (170790. sz. 1974.11.30.)
• 1979 – működőképes prototípus
• 1980 -1981 – nemzetközi megkeresések
• 1982 – megjelenés a piacon

Az 1974-ben kapott hazai, szolgálati szabadalom alapján szabályos harc bontakozott ki a hasznosítás, a gyártásba vétel és a nemzetközi együttműködés létrehozására. Noha több világcég vezetője (pl. Jack Tramiel) is eljött tárgyalni, a BRG vezetői nem ismerték fel a találmány jelentőségét, inkább a buboréktár fejlesztését szorgalmazták, mint tudjuk, sikertelenül. A szocialista vállalatfelfogás és a kellő gyártási szándék hiánya miatt elveszett az oltalom, a konkurencia-harcot pedig végül a Sony nyerte meg, Így lett a PC-k éveken keresztül legfőbb külső adathordozója a korát 10 évvel megelőző Jánosi-féle modellből kialakult 3,5”-os kazettás floppy.

Az eszközből — gáncsoskodások és a támogatás hiánya miatt — csak néhány ezer példány készült az 1980-as évek elején, bár a nyugati sajtóban is bemutatták, és piacra került minimális darabszámban a ZX Spectrumhoz illesztett változata is; klónjai és továbbfejlesztett változatai azonban az egész világon elterjedtek.

„A magyar alkotóknak jó a szakmai iskolájuk, meg van az eszük, hogy „first mover” termékeket kitaláljanak, használjuk tehát ki öröklött jó tulajdonságainkat. Abban is reménykedem, hogy a körülöttünk lévő közeg hasznunkra változik. Ha lassan is, de egyszer csak a kockázati tőke is elérhető lesz” – mondta a feltaláló Jánosi Marcell, az NJSZT VI. kongresszusán 1995-ben.

Források

Általános ismertetés: Az MCD-1 (video)

Teljes részletességű műszaki leírás: Technical Manual (angol)

Jánosi Marcell: Kazettás floppy fejlesztése a BRG-ben

A találmányt számos hazai szakmai folyóirat, köztük az Index is méltatta

Képek a meghajtóról: Mérföldkövek a számítástechnika történetében kiállítás