Uzsoky Miklós

1951-ben az akkor létrehozott Távközlési Kutató Intézetbe (TKI) került. Ezekben az években kezdődött a magyarországi televíziózás korszaka. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban (BHG) kifejlesztett első 1 KW-os adó mikrohullámú egységét Uzsoky külsős szakértőként tervezte meg. Később, 1957-ig a KFKI-ban dolgozott Simonyi Károly munkatársaként; több közös publikációt készítettek a fúziós reaktorok témakörében.

1957-ben a BHG Mikrohullámú Fejlesztési Osztályának vezetője lett; nagy szerepe volt a PM-28-as impulzus-helyzetmodulációs berendezés kifejlesztésében.

Később a VEIKI-ben osztályvezető helyettesként erőművek vezérlő berendezéseit tervezte, valamint erősáramú távvezetékeken folytatott beszédátvitellel foglalkozott.

1964-től az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) elődintézetében, az Automatizálási Kutatóintézetben (AKI) volt tudományos munkatárs. 1965-ben szervezte meg a Digitális Osztályt, melyet 1974-ig vezetett

Kutatási területe az automatizálás, digitális berendezés tervezés és gyártás, valamint a híradástechnika akkor megjelenő formája a számítógépek és terminálok kommunikációjához szükséges adatátviteli berendezések, egyéb számítógép hálózati eszközök kutatása, fejlesztése és gyártása.

Matematikai, fizikai és mérnöki tudása, alkotó fantáziája rendkívüli volt. 1985-ben vonult nyugdíjba..

Kitüntetései: Akadémiai Díj (MTA, 1961); Állami Díj (1975). Az Állami Díjat az elektronikai iparban számítógéppel folyó tervezés és fejlesztési technológia kidolgozásáért kapta