Szilasi Anna

Általános orvosi diplomája megszerzését követően a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) I. számú Belgyógyászati Klinikáján klinikai tanársegédként dolgozott. Belgyógyászati szakvizsgát 1967-ben szerzett.
1967-től a Pécs Városi Tanács Egészségügyi Osztályának osztályvezetője; majd 1969-től 1991-ig Pécs város főorvosa; a városi és kistérségi Egyesített Egészségügyi Intézményeket 1987-től 1991-ig vezette. 1980 és 1990 között a WHO tagjaként képviselte Magyarországot a betegségmegelőzés és szűrővizsgálatok témában.
1991-ben belgyógyászati magánpraxist indított, ahol háziorvosi és üzemorvosi tevékenységet folytatott.

Kutatási témái a komplementer gyógymódok, a nem fertőző betegségek prevenciója és az orvosi informatika. 1992-ben közreműködött a Gábor Dénes Főiskola megalapításában. Oktatott a POTE-n, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) keretében, a Központi Sportiskolán (KSI), a Gábor Dénes Főiskolán. PhD fokozatát 1995-ben szerezte komplex lakosságszűrés, betegség-megelőzés, és lakossági egészségvédelem témában.

Nevéhez fűződik az integrált egészségügyi informatikai rendszer kifejlesztése Pécs város felnőtt lakosságára; továbbá: kódszótárak kidolgozása; egészségügyi munkahelyek és orvos-beteg találkozások kötelező automatikus információ áramlásának kidolgozása; statisztikai feldolgozások az Egészségügyi Minisztérium (EÜM) számára s azon keresztül a WHO felé; Pécs város beléptetése a Healthy Cities projectbe (1980); részvétel a WHO Cindi programjában (1981-től); intézmények közötti informatikai együttműködés az Egyesített Egészségügyi Intézmények között.

140 alkalommal vett részt hazai és külföldi konferencián. Orvosi informatika témakörben 4 könyve is megjelent (ebből 3 főiskolai tankönyv). MTA köztestületi tag; tagja volt a Megelőző Orvostudományi Bizottságnak. 1992 és 1994 között az NJSZT alelnöke volt. Tagja volt a MEDICOMP’90 programbizottságának.