Szentiványi Tibor

Egyetemi tanulmányai alatt demonstrátor volt a BME Matematika Tanszékén. Később dolgozott az Irodagép Kísérleti Vállalatnál; itt részt vett az első hazai elektronikus adatfeldolgozó gép fejlesztésében, amelynél egy eredeti műszaki konstrukció megalkotása fűződött nevéhez.

Az egyetem elvégzése után az MTA Kibernetikai Kutató Csoportjában (KKCS) részt vett az első hazai elektronikus számítógép, az M-3 létrehozásában. A mágnesszalag-egység M-3 hoz való illesztése fűződik nevéhez.

1963-tól a Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) Számolóközpontjának műszaki vezetője lett.

1965-ben négy kollégájával együtt megalapította az Információ Feldolgozási Laboratóriumot (Infelor), melynek főmérnöke, majd tudományos tanácsadója volt.

1991-től a Magyar Távközlési Rt.-nél (MATÁV) volt vezető tanácsadó – egészen 1997-ben történt nyugdíjazásáig.

Közben 1963-ban az Elliott cégnél, 1967-ben a londoni ICL cégnél dolgozott. 1975-ben a Bécs melletti Laxenburgban volt vendégkutató.

A magyar szoftver export egyik kezdeményezője volt.

1968-ban egyik alapítója a NJSZT-nek; tagja volt a választmánynak is. 1968-tól a Számítógéptechnikai (hardware) szakosztály, 1990-tól a Számítógéptechnikai szakosztály, majd 1995-ig a jogutód Távközlési, távadatfeldolgozási szakosztály elnöke volt. 1977-1989 között kezdeményezte és szervezte a COMNET konferenciákat.
1986-2005 között tagja volt az International Council for Computer Communication (Washington, D.C.) szervezetnek.

A számítástechnika népszerűsítése, szakmai konferenciákon előadások tartása egész életét végigkísérte. Több mint 100 cikk, szakmai tanulmány, konferencia kiadvány és könyv szerzője, illetve szerkesztője. A számítástechnika kezdetei Magyarországon címmel 1994-ben először közölt hiteles beszámolót a kezdetekről a Természet Világában.

A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségében (MTESZ) 1959-től rendszeresen végzett társadalmi munkát. 1961 től két éven át működtetett a Budapesti József Attila gimnáziumban egy Központi Kibernetikai Szakkört, melyet 14 budapesti gimnázium közel 30 diákja látogatott. 1971-ben kezdeményezte a Mérnöki Továbbképző Intézetben a Digitális számítógépek rendszertechnikája c. tárgy oktatását.
Több haza egyetemen volt meghívott előadó; még művelődéstörténetet is oktatott.

Kitüntetései: Munka érdemrend; Silver Core Award (IFIP); MTESZ-díj (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége); Honvédelemért rendjel; Kiss Áron-díj (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye); Neumann-díj (NJSZT, 1977); Életmű-díj (NJSZT, 2001).