Szentgáli Gyula

Már orvostanhallgató korában bekapcsolódott a rendszeres kórházi munkába: 1945-1947 között a Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZOTE) Szülészeti-Nőgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1947-1950 között a Szegedi Városi Kórház sebészeti osztályán volt gyakornok, majd segédorvos. 1951-ben a Honvédség hivatásos állományába került és 1956-ig honvédorvosként szolgált.

1957-ben a Székesfehérvári Megyei Kórház sebészeti kórházában alorvos, majd 1957-1961 között a Nagykőrösi Kórház sebészeti osztályán adjunktus. 1957-ben címzetes egyetemi docensi címet kapott (vélhetően a SZOTE-től).

1961-ben nevezték ki függetlenített igazgatónak a Szekszárdi Megyei Kórházba (a későbbi Tolna Megyei Kórház Rendelőintézetbe), ahol haláláig dolgozott. Működése alatt az általa igazgatott kórház elavult épületei helyett új pavilonok épültek, de gondoskodott a kórházi felszerelések fejlesztéséről, valamint a vezetési, szervezési és irányítási tevékenység megújításáról is.

Már 1965-ben beszerzett a kórház számára egy lyukkártyás Hollerith-gépet, és az országban elsőként elindította a számítástechnika egészségügyi alkalmazását a kórházak életében. 1975-ben már volt egy R10-es számítógépük is, amikor is az Egészségügyi Minisztérium megbízásából részt vettek egy új, korszerű egészségügyi információs rendszer kidolgozásában. Ehhez létrehoztak (a Kórházon belül) egy számítástechnikai bázisintézetet Dokumentációs és Információs Központ (DIK) néven, melyet kezdetben ő, majd 1979-től Dr. Jávor András vezetett. A DIK-ben fejlesztették ki az első hazai Kórházi Információrendszert (KIR), melynek egyik modulja a Dr. Simon László által vezetett II. Belgyógyászati osztályon működő klinikai leletező rendszer volt. – Az információrendszer a külföldi partnerek körében is elismerést váltott ki: a Humbold Egyetem vezetői 1979-es látogatásukkor kérték a rendszer átadását.

Az Egészségügyi Minisztérium Számítástechnikai Albizottságának tagja, egyik alkalmi szakbizottságának titkára volt. Számos szakmai konferenciát és szimpóziumot szervezett. Rendszeresen hívta tapasztalatcserére a hazai egészségügy vezetőit, szervezőit – külföldi vendégeket is gyakran fogadott.

Kitüntetései: Hevesi Gyula-emlékérem (Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, 1957); Munka Érdemrend arany fokozata (1976-ban másodszor kapta meg); MOTESZ emlékérem (Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége, 1979).