Székely Vladimír

Születési dátum:
1941.01.11.
Születési hely:
Budapest
Halálozási dátum:
2020.11.29.
Végzettség, szakképesítés:
  • villamosmérnök - BME - 1964.
  • Tudományos fokozat:
    MTA rendes tagja - 2010

    A diploma megszerzése után a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kara (VIK) Elektronikus Eszközök Tanszékén (EET) volt tanársegéd, adjunktus, majd docens. 1989-től a Tanszék egyetemi tanára, majd 1990-2005 között a Tanszék vezetője lett. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. Nyugdíjba vonulása után a Tanszék emeritusz professzora lett.

    Tarnay Kálmánnal együtt elsőként ismerte fel Magyarországon a számítógépek jelentőségét az elektronikai tervezésben. Az 1969/70-es tanévben Tarnay Kálmánnal közösen „Bevezetés a számítógépek programozásába, villamosmérnökök számára” címmel továbbképző tanfolyamot indított, amely 400-as hallgatói létszámmal vagy 5 éven át futott. 1968-tól az Egyetemi Számítóközpontban üzembe helyezett Razdan gép adta a gyakorlati hátteret. Számítógép-programozói kurzusokat tartottak a BME Mérnöktovábbképző Intézetében is.
    Magyarországon úttörőként dolgozott ki számítógéppel segített tervezési módszereket, így a TRANZ-TRAN áramkör-szimulációs programot (ugyancsak a Tarnayval közösen), amelynek segítségével 1969-től kezdve két és fél évtizeden át hallgatók sokasága ismerkedett meg a számítógépes áramkörtervezés alapjaival.

    Munkásságára jellemző, hogy széleskörű matematikai, fizikai és hálózatelméleti ismereteit a számítógépes grafika és a digitális jelfeldolgozás módszereivel ötvözte gyakorlati problémák megoldásánál (pl. folyadékkristályos termográfiai eljárás integrált áramkörök statikus hőmérséklet-eloszlásának vizsgálatára). Egy új elven működő számítógépes nyomtató berendezést is szabadalmaztatott 1990 közepén, az ezt alkalmazó pénztárgép prototípusáig is eljutva. Ujjlenyomat-felismerő algoritmusát ma is sok helyen hivatkozzák.

    Az általa vezetett kutatócsoport kutatási eredményeinek hasznosítására az ő részvételével hozták létre 1977-ben a BME ETT spin-off cégét, a MicReD Kft.-t (amely később a SIEMENS Digital Industries része lett). Mintegy 15 éven keresztül irányította a Kft. kutató-fejlesztő munkáját. Az integrált áramkörök, LED-ek, teljesítmény-elektronikai alkatrészek termikus mérőműszer piacán a munkásságán alapuló mérőeszközök a maguk kategóriájában piacvezetők voltak.

    Tudományos tevékenysége nemzetközi szinten is kimagasló. A világ félvezető iparában az általa kidolgozott ún. struktúra függvényeken alapuló minősítési eljárás elterjedt szinte valamennyi félvezető gyártónál; ez a módszer lett a nemzetközi méréstechnikai szabványok alapja is.

    1978-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. 2004-ben az MTA levelező, 2010-ben rendes tagjává választották. – 400-nál több nemzetközi tudományos publikációja volt.

    Tagja volt az MTA Elektronikus Eszközök és Technológiák Bizottságának, a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek (HTE). 1999-től a THERMINIC (Thermal Investigations of ICs and Systes) konferencia programbizottságának volt elnöke. 2002 és 2009 között a Sensors & Actuators és a Microelectronics Journal című tudományos szakfolyóiratok több különszámának volt vendégszerkesztője. 2005-ben a Microelectronics Reliability szerkesztőbizottságának lett tagja.

    Kitüntetései: Pollák–Virág-díj (HTE, három alkalommal); Harvey Rosten Award for Excellence (2001); Akadémiai Díj (MTA, 2002); Szent-Györgyi Albert-díj (oktatási miniszter, 2006); Gábor Dénes-díj (Novofer Alapítvány, 2009).

    Lásd még

    Létrehozva: 2020.11.22. 19:20
    Utolsó módosítás: 2020.11.22. 19:20