Székely-Doby Sándor

Pályakezdőként a Standard Villamossági Rt. (BHG) tervezőjeként a Magyar Posta bérház központi tervezésében is részt vett. 1954-ben önműködő számológépekről megjelent cikkében megindokolta, hogy bár az elektronikus berendezéseké a jövő, hazánkban először elektromechanikus számológépeket kellene építeni. – 1956-os hozzáállása miatt azonban a BHG-ből elbocsátották.
Állástalanként (fél éven át) közreműködött a BME elektromechanikus számológépének tervezésében; a gépnek később Kozma László a MESZ I nevet adta. Kalmár László meghívására a számológép építéséről 1957-ben Szegeden előadást is tartott, l. alább (ez az első előadás volt a MESZ I tervezéséről, amely pótolhatatlan részleteket tartalmaz).

Az ötvenes évek közepén Egerváry Jenő aspiránsa volt vasútbiztosítási rendszerekkel kapcsolatos témában. – Közben sokat segített Kalmár Lászlónak a másik hazai fejlesztésű elektromechanikus számológép, a szegedi logikai gép tervezésben.
1960-ban részt vett az első országos távlati kibernetikai kutatási terv „A kibernetika fejlesztése és felhasználása” c. tervtanulmány előkészítő bizottságának munkájában.
1965-ben megvédte „Korszerű vasúti informatika kapcsolástechnikája” c. kandidátusi dolgozatát, az elsők között ezen a szakterületen. – Később a BME-n a PhD fokozatot is megszerezte.

1968-tól az Út-Vasút Tervező Vállalat (UVATERV) műszaki-gazdasági szakértője volt. Új profilként létrehozta annak Vasúti Távközlő- és Biztosítóberendezési osztályát és többek között irányítása mellett készült el az 500 km hosszú észak-afrikai vasútvonal távközlő- és biztosítóberendezésének tervdokumentációja.

1960-as évektől másfél évtizeden át oktatott óraadóként a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépész-, majd Villamoskari Matematika Tanszékén. Rendszeresen tartott műszaki és matematikai témájú előadásokat tudományos egyesületekben, konferenciákon és a Mérnöktovábbképző Intézetben. A BME címzetes egyetemi docensi címmel ismerte el tevékenységét.

1979-től Győrben az akkori Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola (KTMF) Automatika fakultásának tanszékvezető főiskolai tanára volt. Nagy energiát fektetett az oktatás korszerűsítésébe. Ő tervezte a vasútüzemi laboratóriumot; a modell-vasútrendszer irányító berendezését is, ami hosszú éveken keresztül a vasútüzemi hallgatók oktatását szolgálta. – Számos cikke, tanulmánya és jegyzete jelent meg.
Tanszékvezetői megbízásának lejárta után még hosszú évekig, 1993-ig részt vett a Tanszék oktatási munkájában, ahol (szűkebb szakterületén túl) a számítógépes tervezési módszerek oktatásában is úttörő munkát végzett. A győri főiskola egyetemmé válása (Széchenyi István Egyetem, SZE) után is tartott órákat; új tantárgyak oktatására is vállalkozott.

A Magyar Egyetemi és Főiskolai Tanárok Egyesületének elnökségi tagja volt.
Oktatói munkáját Széchenyi emlékplakettel, 1994-ben pedig Apáczai Csere János-díjjal ismerték el. A BME 2016-ban vasdiplomában részesítette.