Sipos Mihály (1956)

1979-től a Budavox híradástechnikai külkereskedelmi Rt.-nél mérnök-üzletkötő, majd a Mikroelektronikai Vállalatnál (MEV) volt fejlesztőmérnök (közreműködött az ICOMAT IC vizsgáló automata fejlesztésében, gyártásában). Később, rövid ideig az Oxigén és Dissousgázgyárban a mérőberendezés-eszközparkért volt felelős.

1988-2021 között az Ipari Minisztériumban és jogutódjainál dolgozott. Először az elektronikai és elektrotechnikai ügyekben felelős miniszterhelyettes szakértői csoportjába került. 1993-tól az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Közgazdasági Helyettes Államtitkárság titkárságvezetője. Ezután az Iparpolitikai Főosztály munkatársa; 2000-2006 között a főosztály Feldolgozóipari Osztályát vezette. 2008-tól az Innovációs és Kutatás-fejlesztési Főosztályon volt szakmai főtanácsadó. 2014-től kezdve az Ipari és Építésgazdasági Főosztály és jogutódainál vezető-kormányfőtanácsosi beosztásban tevékenykedett. Hosszú ideig tartó államigazgatási munkája során részt vett az elektronikai ipar, illetve a járműipar fejlesztéspolitikai koncepcióinak kidolgozásában; több kormány által elfogadott előterjesztés, jogszabály-tervezet köthető a személyéhez.

Szakmai folyóiratokban tudományos jellegű cikkeket publikált a globális és a hazai elektronikai ipar folyamatairól. Az Elektronet című periodika szerkesztője.

Kitüntetései, díjai: Eötvös Lóránd-díj (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, 2010); Miniszterelnöki Oklevél az EU elnökség során végzett munkáért ((Miniszterelnöki Hivatal, 2011); Lónyay-díj (Nemzetgazdasági Minisztérium, 2016); Miniszteri Elismerő Oklevél (gazdasági miniszter, 1999; gazdasági és közlekedési miniszter, 2005; innovációs és technológiai miniszter, 2020).