Simonyi Endre

Munkahelyei közül kiemelendő az MTA Automatizálási Kutatóintézet (AKI), ahol kutatóként, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vegyészmérnöki Kara, ahol adjunktusként dolgozott.

Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézetben állandó igazságügyi szakértő volt. Rendszeresen folytatott szakértői tevékenységet. Több ezer ügyben készített igazságügyi szakértői véleményt, jórészt az általa kidolgozott és szabadalmaztatott “Személy- és tárgy-azonosító eljárás képek és videó felvételek” című eljárás alkalmazása témában. Ezzel kapcsolatosak a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamarában betöltött funkciói is. Megalakulása óta vezeti a Villamos- Elektronikus és Infokommunikációs Szakosztályt; 2009 óta az Etikai Bizottság tagja. Elnöke az Ezredesek Klubjának.

Oktatóként a saját maga által kidolgozott tantárgyat tanította tíz éven át a BME villamosmérnök hallgatóinak. Előadóként dolgozott 6 évig szakmérnöki tanfolyamon és 6 évig oktatta az ugyancsak általa kidolgozott tantárgyat az Óbudai Egyetem (ÓE) Neumann János Informatikai Karának informatikus hallgatóinak. Ugyancsak egy (szintén általa kidolgozott tárgyat) oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Deák Ferenc Továbbképző Intézetében, a kriminalisztikai szakjogász hallgatóknak. Mindkét tárgy az igen széleskörű szakértői ismeretén alapult.

Szakújságíróként is dolgozott. Az általa 2009-ben alapított, a rendezvény-beszámolókat és sajtótájékoztatókat vágatlanul közzétevő Rendezvényrádió és Televízió tulajdonosa és főszerkesztője. Alelnöke a Tudományos és Üzemi Lapok Újságírói Egyesületének.

Első találmányát 1964-ben szabadalmaztatta. Feltalálóként az óta is tevékenykedik. 2007-ben tíz találmányi bejelentést tett különböző témakörökből. Néhány találmányát 2009-ben bemutatta a Genius Európa Kiállításon. Legutóbbi találmányának témája a napsugárzás hasznosítására szolgáló, korlátlan idejű energiatárolást lehetővé tevő kémiai alapú, a besugárzás hatásfokát javító optikai eljárás.

Tudományos kutatóként hazánkban elsőként alkalmazta ipari területen a későbbi káoszelméletet. Erről készült publikációi a BME Polytechnika Periodica című idegen nyelvű kiadványban jelentek meg 1966-ban és 1967-ben. Később más területen folytatta tevékenységét; ennek eredménye volt az ún. vérgáz-vizsgálat eredményét kiértékelő program, amellyel a munkát egy egyszerű programozható számítógépen is el lehetett végezni. Ennek érdekessége miatt 1975-ben egyike volt a nyolc európai meghívott előadónak a Klinikai Kémikusok Világkongresszusán.

A Művelődési Minisztérium iskolaszámítógép-pályázatán egy általa konstruált mikroszámítógéppel indult; a számítógép azonban prototípus maradt, mivel a pályázatot a HT-1080/Z nyerte meg.

Az NJSZT tagja; a hazai számítógép építők (HCC) klub vezetője. Ő alapította meg Tokió és Berlin közt az első számítógép-építő HCC klubot. A Mikroszámítógép Magazin szerkesztőségében is fontos szerepet töltött be.

Munkásságának elismeréseként az NJSZT 2018-ban Életmű-díjban részesítette.