Selényi Endre

A számítástechnikai alapokat Frey Tamástól és Klatsmányi Árpádtól tanulta. Diplomatervében az Ural-2-őt programozta. Munkahelye a diploma megszerzése óta egyfolytában a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Műszer és Méréstechnika Tanszék (későbbi nevén Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék – MIT). 1977-ben kandidátusi és ennek alapján egyetemi doktori fokozatot, 1987-ben műszaki tudomány doktora fokozatot szerzett. 1987 óta egyetemi tanár, 2013 óta professor emeritus. 1988 – 1994 és 1997 – 2007 között a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának (VIK) tudományos dékánhelyettese volt.

Kutatási területe kezdetben a digitális méréstechnika és mérőműszerek területéhez kapcsolódott, ebből írta „Váltakozófeszültségű mérőhálózatok digitális kiegyenlítése” című kandidátusi értekezését. Később a nagy megbízhatóságú és hibatűrő informatikai rendszerek felé fordult; ebben a témában védte meg „A rendszerszintű önellenőrzés általánosítása” című akadémiai doktori értekezését.

1988-2007 között elnöke. illetve társelnöke volt a hazai informatikai felsőoktatást koordináló különböző bizottságoknak. 15 éven át vezette az Országos Tudományos Diákköri Tanács Informatika Tudományi Szakbizottságát.

Csapatmunkában megvalósított főbb műszaki alkotásai: automatikus áramváltó hitelesítő rendszer, Zagyva-Tarna vízgazdálkodási telemechanikai rendszer, mikroprocesszorok alkalmazástechnikai rendszere.

Főbb kitüntetései: Állami Díj (megosztott, 1985), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2007); az Országos Tudományos Diákköri Tanácstól (OTDT) mestertanár (1998) és Máriás Antal emlékérem (2009); Pro Facultate Díj (BME VIK, 2009), Kozma László emlékérem (BME VIK, 2011), az Év Oktatója elismerés (a VIK hallgatói, 2009).