Sebestyén János

Az egyetem elvégzése után a budapesti Egyesült Gép- és Fémárugyárak mérnöke és konstruktőre, majd 1945-től a Budapesti Elektromos Műveknél az Alállomások Osztály helyettes vezetője volt.

1948-tól a Nehézipari Központ vezetője volt. 1949-ben megbízták a Nehézipari Beruházási Vállalat vezetésével, és ezen keresztül felelőssé vált a Dunapentelei (majd Sztálin) Vasmű (későbbi nevén Dunai Vasmű) és a mellette épülő város beruházásáért – idővel kormánybiztosként. 1953-tól a Sztálin Vasmű Tröszt első vezérigazgatója volt.

1954 elejétől, nehézipari miniszterhelyettesként, igen rövid idő alatt rendet teremtett az ország instabil villamoshálózatának üzembiztos működtetésében.

1957-1960 között a Magyar Külkereskedelmi Kirendeltség vezetője volt Frankfurt am Main-ban. Tanulmányozva a sikeres Nyugat-német gazdaság iparpolitikájának szerkezetét és mechanizmusait, 1960-tól Kiss Árpáddal előkészítették az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) megalakítását. Ez a műhely előharcosa volt a magyar gazdasági-társadalmi megújulásnak; az OMFB-ből indult a magyar számítástechnikai ipar létrehozása is. 1961-től 1988-ig az OMFB elnökhelyettese, 1970-től általános elnökhelyettese, 1988-as nyugdíjazása után Elnöki Tanácsadója volt.

A XX. század második felének meghatározó iparpolitikusa volt. Az 1967-1969 között kidolgozott Számítástechnikai Fejlesztési Program (SZKFP), ezen belül a Számítástechnikai Kutatási Célprogram (SZKCP) irányítója volt. Az SZKFP segítette létrehozni a számítástechnika ipari bázisát és kutatóintézeti hálózatát, megalapozta a számítástechnika oktatását, bonyolította a számítástechnikai kereskedelmet.

1969-től vezette az Egységes Számítógép Rendszer (ESZR) programjának megvalósítására szerveződő Számítástechnikai Kormányközi Bizottság magyar oldalát. E munkáját segítendő hozta létre a Számítástechnikai Tárcaközi Bizottságot, amelyet szintén ő irányított. 1969-ben megalapította a Számítástechnikai Koordinációs Intézetet (SZKI). Befolyására teremtődött meg a lehetőség a számítástechnikai licencek vásárlására, többek között a barterezéshez szükséges árukészlet megteremtésével. Ő irányította ennek keretében a francia kormánnyal, illetve a SIEMENS céggel folytatott bilaterális kapcsolatokat. Jelentős mértékben járult hozzá a magyar informatikai hálózati infrastruktúra, illetve a mikroelektronikai ipar megteremtéséhez.

Kitüntetései: Kossuth-díj (1954); a Munka Vörös Zászló Érdemrend (1954, 1971); Állami-díj (Náray Zsolttal és Papp Istvánnal megosztva, 1984); Neumann-díj (NJSZT, 1988); a Szocialista Munka Hőse (1988).