Sallai Gyula

Kezdetben a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vezetékes Híradástechnikai Tanszékén, majd 1975-től a távközlő hálózatok tervezésének vezető kutatójaként a Posta Kísérleti Intézetben dolgozott, 1984-től igazgatóként. 1990-től a Magyar Távközlési Rt. stratégiai ágazati igazgatója, majd szolgáltatási vezérigazgató-helyettese. 1995-ben a Hírközlési Főfelügyelet nemzetközi igazgatója, majd szakmai területekért felelős elnök-helyettese.

A műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1976-ban szerezi meg; 1997-től az MTA doktora. 1997-ben habilitál a BME-n. 2001-től a BME Távközlési és Telematikai Tanszékén (TTT) a távközlésmenedzsment professzora, 2002 és 2010 között a tanszék vezetője, a 2004-2008 között egyidejűleg a BME stratégiai rektor-helyettese. A BME VIK professor emeritusa.

Szakmai tevékenysége az évek során a távközlés/infokommunikáció területeire terjedt ki. Meghatározó tudományos és szakmai vezető szerepet játszott a hazai távközlő hálózat technológiai és strukturális korszerűsítésében. Kutatási és oktatási területe kezdetben a távközlési rendszerelmélet, adatátvitel és digitális jelfeldolgozás, majd a távközlő hálózatok számítógépes tervezése és a hálózat digitalizálásának rendszertechnikája volt. Ezt követően a Magyar Távközlési Vállalat (MATÁV) távközlés-fejlesztési stratégiájáért volt felelős, majd szolgáltatás- és ügyfélmenedzsment területeinek kialakítását végezte és a nemzetközi és üzleti távközlési szolgáltatások, a tájékoztatási tevékenység, továbbá a vállalkozási portfolió irányítója volt. Majd a magyar hírközlési hatóság nemzetközi szervezetekben végzett tevékenységének fejlesztéséért volt felelős. Később a hatóság távközlési és informatikai rendszerszabályozási tevékenységét, valamint a mérésügyi és nemzetközi munkát irányította. A BME-n a távközlő és számítógép hálózatokkal, beszéd és multimédia információs rendszerekkel foglalkozó tanszéket irányította, kezdeményezésére a tanszék neve 2003-ban Távközlési és Médiainformatikai Tanszékre változott. Az infokommunikáció menedzsment szakterület kialakítója, a mérnöki menedzsment tárgyak előadója; szűkebb kutatási területe az infokommunikáció stratégiái és szabályozása, jövő internet trendek.

Szakmai és tudományos tevékenységéről számos hazai és nemzetközi fórumon számolt be. A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) szemináriumainak rendszeres előadója és tanulmányi bizottságainak tagja. Több könyv szerzője, szerkesztője. Tagja a Telecommunication Systems (USA) és más folyóiratok szerkesztő bizottságának, a Networks nemzetközi hálózattervezési konferenciák irányító bizottságának, a Networks2008 elnöke volt. A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek (HTE) 1991 óta vezetőségi tagja, hat évig elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. 1985 óta tagja, hat évig elnöke az MTA Távközlési Rendszerek Bizottságának. Tagja a Magyar Mérnökakadémiának is. 2011-től három évig az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) informatikai és villamosmérnöki zsűrijének elnöke.

Kitüntetései: Felsőoktatási Érdemérem (oktatási miniszter, 1968); Pollák–Virág-díj (HTE, 1972, 1979, 1981, 2015); Eötvös Loránd-díj (nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter, 1979); Békésy György Emlékérem (MTESZ Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület (OPAKFI) és a MATÁV Postakísérleti Intézete, 1983); Puskás Tivadar-díj (HTE, 1994, 2012); Hírközlésért Érdemérem (nemzeti fejlesztési miniszter, 1998), Baross Gábor Díj (nemzeti fejlesztési miniszter, 2000), Kozma László Emlékérem (BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar, 2003); Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje (2005); Gábor Dénes-díj (Novofer Alapítvány, 2006); Pro Universitate (BME, 2011); Ipolyi Arnold-díj (OTKA, 2013); Kalmár-díj (NJSZT, 2015); József nádor-emlékérem (BME, 2015); Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetés (2021).