Puskás Tivadar

1865-ben az osztrák hadsereg katonája lett. 1868-ban Londonba utazott. 1870. január és 1871. március között a Waring Brothers cég megbízottjaként a Magyar Keleti Vasút kivitelezését irányította. 1872-ben a Királyhágón túli választókerület egyik jelöltjeként eredménytelenül vett részt az országgyűlési választásokon.

1873-ban Bécsbe költözött, majd 1875-ben kivándorolt Amerikába, ahol abban az évben honosították. Coloradoban bányavállalatot alapított és aranybányászattal, bankárként pedig a pénze kihelyezésével foglalkozott.
Megismerkedett Thomas Alva Edisonnal és eredményeket ért el Edison világítástechnikai eredményeinek az orosz- és franciaországi hasznosításában. Edisonhoz fűződő kapcsolata során ismerkedett meg a telefóniával. 1877-ben Edison tökéletesítette és gyakorlati használatra alkalmassá tette A. G. Bell telefonját, majd elhatározta a készülék szabadalmának európai hasznosítását. Puskás Tivadar kidolgozta és felvetette Edisonnak a telefonközpont elvét (ezt a tényt Edison egy fénykép alá írt sajátkezű nyilatkozatával elismerte).
1877. nyarától 1886-ig Puskás Tivadar az Edison-cégek európai képviselője lett. 1877. december 17-én megállapodásokat írt alá Edisonnal, melyekben vállalta a telefon és a fonográf európai szabadalmi költségeit, egyben megszerezte a szabadalmak értékesítésének a jogát.

1878-ban visszatért Európába. Márciusban Londonban ismertette Edison távíróját, majd Párizsban, a francia Akadémián bemutatta a telefon, a fonográf és a távíró készülékeket, melyeket áprilistól a világkiállítás közönsége is megismerhetett. Ezen év júliusában megkapta a telefon francia szabadalmát. Öccsét, Puskás Ferenc Ignácot magához hívta Párizsba, megismertette a telefóniával, majd megbízta a szabadalom magyarországi hasznosításával. Ferenc Ignác 1880-ban 20 éves kizárólagos jogot kapott távbeszélő összeköttetések építésére Budapest főváros és Újpest község területén. Puskás Tivadar elvei szerint és közreműködésével valósultak meg az első telefonközpontok 1878-ban Bostonban, 1879-ben Párizsban, majd 1881-ben Budapesten is.

Öccse betegsége miatt 1883-ban hazatért Magyarországra, majd Ferenc Ignác 1884. tavaszán bekövetkezett halála után átvette az immár három központtal működő telefonhálózat vezetését. 1887-ben az államkincstár és Puskás Tivadar között létrejött szerződéssel a budapesti távbeszélő hálózat az államkincstár tulajdonába került. A hálózat üzemeltetését a szerződés 30 évre az eredeti tulajdonosnál hagyta, az állam felügyeleti jogának a biztosításával. 1887-ben bevezette a multiplex kapcsolószekrényeket, ami a telefonközpontok fejlődésében korszakalkotó volt. 1890-ben Puskás Tivadar minden részvényét eladta a Kereskedelmi Banknak. Ettől kezdve minden idejét és energiáját az új találmánya, a „telefonújság” és a „telefonhírmondó” kidolgozására és megvalósítására fordította.

1892-ben szabadalmaztatta találmányát, a vezetékes hír- és műsorközlő berendezését: a Telefonhírmondót, amely egy telefonokból álló, központi egység köré szervezett eszközrendszer (ez a telefonközpontnál nagyobb jelentőségű lett, hiszen ez volt az addig ismert első elektronikus hír- és műsorszolgáltató közeg a világon, a rádió – sőt, modhatjuk: az internet – őse). A világon először Budapesten működött 1893-ban. (Korai haláláról is az általa megalapított Telefonhírmondóból értesültek.)