Paskay Bernát

A budapesti távbeszélő hálózat kormányzati irányítású intézményi és műszaki rendbetétele kezdeti időszakában, 1898-ban lépett a Budapesti Távbeszélőhálózat Igazgatósága szolgálatába. Részt vett az 1897-ben üzembe helyezett Szerecsen utcai (utóbb Paulay Ede utca) 3000 vonalas kétvezetékes, multiplikációs rendszerű telefonközpont 1900 vonalas bővítésében. A Budapesti Távbeszélő Hálózat Átalakító Műszaki Vezetőség beosztott mérnökeként kulcsszerepet játszott az 1904 elejétől az összes budapesti telefon előfizetőt kiszolgáló Nagymező utcai Teréz helyi telefonközpont, majd ugyanott a helyközi központ építésében és üzembe helyezésében.
A Posta és Távírda Műszaki Hivatal postamérnökeként irányította a főposta épületének átalakítását és az épületében működő központi távírda 1906-ban átadott új távíró géptermének kialakítását. Éveken át volt az először 1906-ban indított vonalfelvigyázói tanfolyamok előadója, tankönyvet is írt.
Az 1908-ban létrehozott Budapesti Távbeszélőhálózat Műszaki Felügyelősége első vezetője lett, főmérnöki címmel. Vezetői időszaka alatt nagy ütemben folyt a légvezetékek tömbcsatornás kábelhálózatba átforgatása, 1912. őszén üzembe került a Teréz központ 4 ezres bővítése, 1912-re a Mária Terézia (utóbb Horváth Mihály) téren felépült a második budapesti helyi központ és a helyközi központ épülete; 1914. végére elkészült, de a háború miatt csak 1917. júliusában kerülhetett részlegesen üzembe az új, 15 ezres telefonközpont.

1918-ban a kereskedelemügyi minisztérium részeként működő vezérigazgatóságra helyezték át, ahol 1919. jan. 1-jétől a 9. ügyosztály (hivatalok és állomások műszaki ügyei) vezetője lett műszaki igazgatói ranggal.

1921-ben a Posta Kísérleti Állomás vezetésével bízták meg. Vezetésével a Kísérleti Állomás kíváló kutatók és fejlesztők jól működő alkotó műhelyévé vált. 1921-23-ban a részben általa készített tervek alapján épült meg a székesfehérvári rádiótávíró adó, valamint a tárnoki rádiótávíró vevőállomás.
Irányításával történtek meg a magyar rádiózás előkészületi munkái, mígnem 1924-ben a Kísérleti Állomás udvarán álló bútorszállító kocsiba telepített stúdióból, a csepeli 250 wattos adóval elindult a rádiós hírszolgáltatás. (1924-től – megszakításokkal – a Kísérleti Állomáson dolgozott Békésy György, aki az Állomás kutatójaként végezte az 1961-es Nobel díját megalapozó hallásfiziológiai kutatásait.)
1926-32. években a rádió műsorellenőrző bizottság tagja. 1927-ben ő vezette a lakihegyi új nagyadó helyét kiválasztó bizottságot. 1927-ben részt vett a washingtoni, 1928-ban a lausanne-i, 1929-ben a prágai nemzetközi rádióértekezleten.
1932. szeptemberében vonult nyugdíjba.

Kitüntetései: Ferenc József-rend lovagkeresztje ((Ferenc József császár és magyar királytól, 1916.); Belügyminiszteri elismerés (1930.); Kereskedelemügyi miniszteri elismerés (1932.); Kormányzói Elismerés (Signum Laudis) (Horthy Miklós kormányzótól, 1932).