Papp Tibor

A Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd lemezlakatos szakmunkásként dolgozott. 1957-ben elhagyta Magyarországot. A Liége-i Műszaki Egyetem (Belgium) hallgatója volt, mellette 1958-tól publikált magyar nyelven verseket.

1961-től Párizsban élt. 1962-63 között a Sorbonne-on is tanult. 1960-61-ben a Dialogue című, francia nyelvű belga folyóirat alapító szerkesztője; 1962-től folyamatosan a párizsi Magyar Műhely folyóirat és könyvkiadó alapító szerkesztője. A lap a magyar avantgárd első számú műhelyévé vált, a nyugati magyarság egyik legfontosabb lapjaként az anyaország irodalmi életével is tartotta a kapcsolatot.
Élethivatásává a költészet vált, mellette tipográfiával, nyomdászattal is foglalkozott.
A programozás lehetőségeire az otthoni mikroszámítógépek megjelenésével figyelt föl: ZX-81, Amstrad, majd Apple Macintosh számítógépeken kezdett verseket programozni és generálni. Kihasználta a francia Minitel hálózat lehetőségeit is.
1989-ben a világ első számítógépen működő irodalmi folyóirata, az Alire alapító szerkesztője.

1992-ben jelent meg Múzsával vagy múzsa nélkül? (Irodalom számítógépen) című értekezése (Balassi Kiadó). Ettől az évtől kezdve Budapesten és Párizsban élt. 1994-ben jelentette meg az első magyar automatikus versgenerátort, a Disztichon Alfát, amely egy 3.5”-os floppylemezen jelent meg Apple Macintosh számítógéphez, de a lemezhez egy nyomtatott könyv is tartozott, amely egy válogatást tartalmazott a mű több milliárd értelmes, magyar nyelvű, szabályos időmértékes verséből.
Számos vizuális- és audiovizuális költeményt alkotott programozással (pl. Hinta-palinta); a számítógépet nem csupán a szövegszerkesztő- és tördelőprogramok, de a „programozásos” alkotás miatt is fontosnak tartotta.

2003-ban József Attila-díjat kapott.