Pál László

1966-1969 között a Villamosipari Kutató Intézet tudományos csoportvezetőjeként az erősáramú tervezés és modellezés területén a számítógépek alkalmazásával foglalkozott.

1969-1989 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban (OMFB) számos felelős feladatkört látott el. Először a Számítástechnikai Kormányközi Bizottságban Magyarország részvételét szervezte az Egységes Számítógép Rendszer (ESZR), majd a Mini Számítópépes Rendszer (MSZR) programban. Ez után részt vett a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program (SZKFP) munkálataiban; később e munkát irányította és ellátta a Számítástechnikai Kutatási Célprogram felügyeletét. Szerepe volt abban, hogy a szoftverexport évi 30 millió dollárra futott fel, s hogy kétszázezer ember kapott számítástechnikai alapképzést. 1975-től 1989-ig az elektronikai licencvásárlások egyik szervezője, a magyar-francia elektronikai kormánybizottság tagja, majd elnöke, illetve a Magyarország és a német Siemens-vállalatcsoport közötti együttműködés vezetői testületének a tagja volt.
1983-tól a high-tech ágazatok összefogását végezte. Végül az OMFB számítástechnikai, elektronikai tanulmányait koordinálta.

1986 és 1989 között az országos középtávú kutatási-fejlesztési terv, a gazdaságorientált kutatási program és az elektronizálási kormányprogram felelőse volt Közben, 1987-ben ösztöndíjasként tanulmányokat folytatott az USA-ban.
.
1989-1960 között az Ipari Minisztériumban államtitkárként a feldolgozóipart felügyelte. 1991-tól 1994-ig részt vett az Országgyűlés számítástechnikai szolgáltatásainak kialakításában.

1994-tól 1995-ig a Horn-kormány ipari és kereskedelmi minisztere volt. A kormánynak a keleti blokk országait sújtó, multilaterális kereskedelmi embargó, a COCOM-ügyekkel megbízott képviselője volt.

1995-1999 között a Magyar Olaj-és Gázipari Rt. (MOL Rt.) elnöke, 1999-2002 között a Ganz Holding Rt Energetikai ágazat vezetője, majd 2002-2004 között a Magyar Villamos Művek (MVM) megbízott vezérigazgatója volt.

Diplomamunkái: „Aszinkron motorok optimális tervezése digitális számítógépek segítségével” (Moszkvai Energetikai Intézet); “A K+F folyamatok irányításának alternatívái” (Politikai Főiskola). Később rendszeresen publikált szakfolyóiratokban.

Tagja volt az Automatizálás, a Mérés és Automatika, valamint a Számítástechnika című szaklapok szerkesztőbizottságának. 1968-tól a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) tagja volt. Részt vett az MTA automatizálási és számítástechnikai bizottságának, valamint alkalmazott informatikai bizottságának a munkájában.

Kitüntetései: Neumann-díj (NJSZT, 1987); Népek Barátsága Érdemrend (Szovjetunió); Eötvös Loránd-díj (minisztertanács, 1988); a Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988). A Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozata, a bányászati Borbála-díj (1995) és a Pro Inventore-díj (1995) tulajdonosa.