Paksy Géza

1966-tól a Távközlési Kutató Intézetben (TÁKI) dolgozott, 1976-tól tudományos főmunkatársi beosztásban (kutatási területe az ebben az időszakban kibontakozó digitális hírközlés volt; részt vett az első magyar impulzus kódmodulált (PCM) rendszer kifejlesztésében).

1983-tól a Telefongyár Fejlesztési Intézetében a digitális vonali berendezések fejlesztésével foglalkozó osztály vezetője volt.

1992-2004. között a Matáv (Magyar Távközlési Vállalat), majd Magyar Telekom PKI Távközlésfejlesztési Intézete Átviteli hálózat tervezési osztályát vezette (irányításával készült hálózati tervek alapján valósult meg a 2,5 Gbit/s sebességű szinkron digitális hierarchia (SDH) alapú gerinchálózat; előkészítője volt a hullámhossz multiplexált (DWDM) optikai rendszerek alkalmazásba vételének; munkatársaival megtervezte a Matáv 10 Gbit/s sebességű DWDM gerinchálózatát, és megvalósításában is közreműködött).

2004-2007. között a Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem (BME) Távközlési és Médiainformatikai Tanszék (TMIT) tudományos munkatársa. Kutatási területe az optikai átviteli rendszerek fizikai rétegének számítógépes modellezése és optikai szintű tervezése (munkatársaival kidolgozta az optikai hozzáférési hálózatok (FTTx) térinformatikai alapú topológiai tervezésének metodikáját).
Nyugdíjba vonulása után is megmaradt kapcsolata a tanszékkel, 2010-től címzetes egyetemi docens. Több EU kutatási projektben dolgozott.

A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) szakmai munkájában aktív közreműködő.
Kitüntetései: Puskás Tivadar-díj (2-szer, HTE); Pollák-Virág díj (HTE); Békésy György Emlékérem (PKI Távközlésfejlesztési Intézet); Magyari Endre-díj (Magyar Telekom); Magyar Hírközlésért szakmai érem (IHM – Informatikai és Hírközlési Minisztérium); Kozma László emlékérem (BME-TMIT).