Ormai László

1954-ban lépett be a Központ Statisztikai Hivatalba (KSH), ez volt és maradt az egyetlen munkahelye. Kezdetben az Iparstatisztikai Főosztályon az olajbányászat és olajfeldolgozás statisztikájával foglalkozott. 1958-ban megvédte egyetemi doktori disszertációját, melynek témája a kőolajipar műszaki-gazdasági mutatóinak elemzése volt.

1959-től a KSH Számítóközpontja Szervezési és Programozási Osztályának vezetőjeként (a számítástechnika támasztotta követelmények miatt) hidat kellett építenie a statisztikusok és a számítástechnikai szakemberek között. 1962-ben a KSH Számítástechnikai Igazgatóság igazgatójává történt kinevezése után is sokat dolgozott azon, hogy a kor igényeinek megfelelően megváltoztassa a statisztikusoknak a számítástechnikához, a számítástechnikusoknak pedig a statisztikai munkához való hozzáállását, alkalmazkodását.

1962-1980 között 18 éven át töltötte be a KSH Számítástechnikai Igazgatóság igazgatói posztját. A kezdeti lyukkártyás feldolgozásokat 1966-ban egy ICT 1904-es típusú géppel, majd 1974-ben egy IBM 370/155-ös nagygéppel történő munka váltotta fel, amihez biztosítania kellett a képzést és az együttműködési hajlandóságot folyamatosan mindkét területen. Hamarosan a KSH-ban a keze alatt dolgozott az ország egyik legkiválóbb számítástechnikai szakembergárdája.

Nehezebben ment az alkalmazkodás a statisztikai oldalon. Ezért 1980-ban létrehozták a KSH Statisztikai Rendszerfejlesztő és Koordináló Főosztályát, melynek vezetését rá bízták (miközben még 10 évig felügyelte a KSH számítóközpontját). Itt új feladattal kellett szembenéznie: a korábbi évtizedekben módszertanában és fogalmi rendszerében elkülönülten működő részlegek bevonásával (együttműködésével) egy egységes országos statisztikai adatgyűjtő és adatfeldolgozó rendszert kellett létrehoznia, amely tartalmában, működésében, fogalmi rendszerében és számítástechnikai alkalmazásaiban összehangolt volt és megfelel az új technika követelményeinek. E feladatot, az egyeztetések során a konfliktusokat is felvállalva, sikerrel oldotta meg. Személyes sikerének is tartja, hogy közreműködésével, az 1990-es évek elején a PHARE-program keretében jelentős összeget kapott a KSH gépparkjának korszerűsítésére. Az IBM gépparkot Hewlett-Packard berendezésekkel tudták felváltani, így lehetővé vált, hogy idővel minden statisztikus asztalán (a területi igazgatóságoknál is) hálózatba kapcsolt személyi számítógépek működjenek.

A számítástechnika statisztikai alkalmazásának egyik hazai úttörőjeként tartják számon. Évtizedek kitartó munkájával elérte, hogy a statisztikusok döntő része napi rutinként használja és kihasználja a számítástechnika adta lehetőségeket.

1975-1984 között az NJSZT Felügyelő Bizottságának elnöke volt.

1994-ben nyugdíjba vonult; ettől kezdve a Statisztika Petőfi Sport Club elnökeként főleg csak sportügyekkel foglalkozott.

Szakmai kitüntetései: Neumann-díj (NJSZT, 1985); Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztje (2001); Lovagkereszt Polgári Tagozata (2010); Életműdíj (NJSZT, 2012); Fényes Elek-díj (KSH, 2016).