Obádovics J. Gyula

Kezdetben a Közlekedési- és Postaügyi Minisztériumban dolgozott előadóként. Később – oktatási, kutatási, szolgáltatási feladatok ellátására – megszervezte a Munkaügyi Minisztérium Számítástechnikai Intézetét, majd annak igazgatója lett. A vezetők számítástechnikai képzésében először itt alkalmazták a számítógépes interaktív vezetői játékokat.

1962-ban a Miskolci Egyetem (ME) elődintézményében, a Nehézipari Műszaki Egyetemen (NME) megszerezte a műszaki doktori, majd 1968-ban az ELTE-n a természettudományi doktori címet. Közben, 1967-ben megvédte az MTA-n Matematikai tudomány témakörből írt kandidátusi disszertációját.

Speciális szakterülete a gépi numerikus módszerek, lineáris operátorok, mátrixok és a differenciálegyenlet-rendszerek.

Több felsőoktatási intézményben dolgozott oktatóként és vezetőként. Első állomáshelye a Műszaki Tanárképző Főiskola volt. Ez után az NME Matematikai Tanszékén adjunktusként, majd docensként kidolgozta a számítástechnika és a numerikus módszerek tananyagát, továbbá 3 számítógép telepítésével létrehozta a Számítástechnikai Laboratóriumot és annak vezetője lett.

1981-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar Matematikai és Számítástechnikai Intézetének igazgatója, majd a Matematikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. Évekig oktatott az ELTE-n is. Munkájával, könyveivel nagyban hozzájárult a hazai számítástechnika oktatás megteremtéséhez.

27 könyv, 30 egyetemi jegyzet, 58 tudományos publikáció szerzője. A Scolar Kiadó egyik alapítója. Legismertebb munkája az 1958-ban megjelent „Matematika”, amely szinte minden család könyvespolcán megtalálható. Német nyelvű változata 1962-ben Taschenbuch der Elementar Mathematik címmel jelent meg. A 2012-es, 19. magyar kiadással együtt 500.000 könyv fogyott el (e könyvet a mai napig “Az obádovics” néven emlegetik – neve így még életében köznévvé vált).

1951-óta munkálkodott a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) egyesületeiben. A Bolyai János Matematikai Társulat (BJMT) Borsod megyei vezetőségének tagjaként a megye középiskoláiban matematikai előadásokat szervezett és tartott 1960-ban Számítástechnikai Bizottságot hozott létre, amely később az NJSZT első területi szervezeteként működött.
1975-1980 között az NJSZT főtitkárhelyettese, majd 1984-ig elnökhelyettese, míg 1989-ig alelnöke volt. Nevéhez fűződik az NJSZT területi szervezeti hálózatának létrehozása. Az NJSZT 2009-ben megalakult Informatikatörténeti Fórumának (iTF) tiszteletbeli elnöke.

Kitüntetései: Munka Érdemrend ezüst fokozata (1973); Neumann János Emlékérem (1980); Munka Érdemrend arany fokozata (1981); MTESZ-díj (1984); GATE végzős gépészmérnökhallgatók által adományozott aranygyűrű (1986); NME Gépészmérnöki Kar Emlékérem (1997); Jubileumi Kari Emlékérem (NME, 1999); a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2003); Életmű-díj (NJSZT, 2012); a Magyar Érdemrend Középkereszt (polgári tagozat) kitüntetés (2018); Professor Honoris Causae Facultatis Artium Mechanicarum et Rerum Informaticarum Universitatis Miskolciensis (ME, 2019).