Marton Katalin

1965–1973 között a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Numerikus Matematikai Osztályán dolgozott. Ez idő alatt (1966-tól) részt vett a Rényi Alfréd által szervezett kombinatorikai szemináriumon. 1969-ben látogatáson volt a Szovjetunió Tudományos Akadémiája moszkvai Információátviteli Problémák Intézetében (SZUTA IPPI) – a világhírű Roland Dobrushin akadémikusnál.

1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) budapesti Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetében dolgozott. 1977-ben, majd 1979 és 1980 között többször járt az USA-ban meghívottként, előadóként (MIT, Stanford egyetemek).

A matematika különböző területein dolgozott, többek között az információelmélet, a mértékkoncentráció és a valószínűségelmélet területén (kiemelendők például: információelméleti kombinatorikai megközelítése a diszkrét memóriamentes források hibájának jellemzésére torzítás mellett (1974); információelméleti kapcsolási egyenlőtlenségen alapuló bizonyítása: a blowing-up lemma (1976); eredményei az információelmélet kombinatorikával, illetve ergodelmélettel való kölcsönhatása területén).
Fontos hozzájárulásai közé tartoztak a műsorszóró csatornára vonatkozó kódolási tételek, valamint más eredmények a mértékkoncentráció, a sebességtorzítás-elmélet és a gráfkapacitás területén. Ún. „Erdős száma”: 2.

Dijai: Grünwald Géza-emlékérem (Bolyai János Matematikai Társula, 1972); Rényi-díj (Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, 1996); Claude E. Shannon-díj (IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) Information Theory Society, 2013); Eötvös József-koszorú (MTA, 2013).