Kovács Győző

Pályakezdő mérnökként 1957 őszétől az MTA Kibernetikai Kutató Csoportban (KKCS) az első hazai elektronikus (csöves) számítógép, az M-3 építésén dolgozott. A gép megépítése után az M-3 gép üzemeltetését vezette a KKCS jogutódjaként alakult MTA Számítástechnikai Központban (MTA SZK).

Résztvevője volt a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (BKE) 1960-ban indított terv-matematikai közgazdász szak előkészítésében és az oktatásban is. 1963-ban részt vett az MTA SZK-ban, majd a BKE-en egy-egy URAL 2 számítógép üzembe állításában és a számítóközpontok kialakításában. – Később, 2006-ban a BKE utódintézménye, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) díszdoktorrá avatta.

1967-1969-ben az Országos Vezetőképző Központ (OVK) ICL számítóközpontjának egyik létrehozója, majd vezetője volt. Ezt követően a Számítástechnikai Koordinációs Intézetben (SZKI) a Számítógép Laboratórium vezetője, majd 1982-től az első magyarországi PC-gyár, az SZKI által alapított Sci-L igazgatója volt.

1975-1985 között a NJSZT főtitkára, majd 1990-ig alelnöke volt. 1983–1990 között Könyves Tóth Pállal együtt megalapította és szerkesztette az első, havonta megjelenő számítástechnikai diáklapot, a Mikroszámítógép Magazint. 1984-ben megszervezte a Magyar Televízióban az első távtanulási tanfolyamot, a TV-BASIC-et, amelyen először lehetett távtanulási formában programozói képesítést szerezni – Nívódíjat kapott érte.
1984-ben Szekszárdon megalapította a Garay számítástechnika diákversenyt, melynek „élethossziglani” zsűri elnöke volt (halála után a verseny neve: „Nemzetközi Neumann Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Verseny, az alapító Kovács Győző szellemében”).

1988-ban, a Számítástechnikai Alkalmazási Vállalat (Számalk) vezető munkatársaként megalapította az első hazai távtanulási oktatási intézményt, az Országos Távtanulási Központot (későbbi nevén: Open Business School).

1989-ben felvették a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe (MÚOSZ). 1990-tól nyugdíjasként fáradhatatlanul és szünet nélkül előadásokat tartott, tudománytörténeti cikkeket és könyveket írt, konferenciákat szervezett és konferenciákon vett részt.

Neumann János életének és munkásságának legalaposabb ismerője és emlékének ápolója. Az NJSZT volt főtitkára. Az NJSZT Informatikatörténeti Fórumának (iTF) tiszteletbeli elnöke volt. A szegedi Informatikai Múzeum, valamint Informatika Történeti Múzeum Alapítvány (ITMA) kezdeményezője.
Szerepe kiemelkedő volt az informatikai eszközök muzeális megőrzésében és azok informatikatörténeti népszerűsítésben.

Kitüntetései: Hevesi Endre-életműdíj (Hevesi Endre Díj Alapítvány és MÚOSZ, 2011); Neumann-díj (NJSZT, 1979).