Körner János

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) megszerzett matematika szakos diploma után a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetében dolgozott 1992-ig. Ezekben az években kétszer kapott hosszabb kutatói szabadságot. 1981 és 1983 között a Bell Laboratories-ban (USA), 1987–88-ban pedig a párizsi Télécom Paris (ENST) intézetben dolgozott.

1993 óta a római Sapienza Egyetem professzora. Az Egyetem Számítógéptudományi Tanszékének professzoraként oktatott fő tantárgya az Információelmélet.

Az információelmélet és kombinatorika területén dolgozik; kutatásai során gyakran együttműködött neves információelméleti kutatókkal (Rudolf Ahlswedevel, Marton Katalinnal, Csiszár Imrével). Dolgozik az információelmélet mellett az extremális gráfelmélet területén is. A gráfentrópia fogalmát 1971-ben vezette be (ebben a témában több publikációja jelent meg volt TMB ösztöndíjasával, Simonyi Gáborral). Rudolf Ahlswedevel és Peter Gáccsal együtt bizonyította a blowing-up lemmát (Bounds on conditional probabilities with applications in multiuser communication, Z. Wahrsch. und Verw. Gebiete 34, 1976, pp.157–177).

Több alkalommal volt az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) Transactions on Information Theory folyóirat társszerkesztője. Társszerzője az Information Theory: Coding Theorems for Discrete Memoryless Systems című könyvnek (társszerző: Csiszár Imre; Cambridge University Press, 2011).

Kitüntetései: Akadémiai Kiadó Nívódíja (1982); Rényi-díj (Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, 1987); Claude E. Shannon-díj (IEEE Information Theory Society, 2014).