Kolossváry Endre

1882-ben a MÁV-nál helyezkedett el. 1887-ben Baross Gábor miniszter felhívására megpályázta a létrehozandó postamérnöki állások egyikét. A postamérnöki testület tagjaként az Ipari és Kereskedelemügyi Minisztérium Postai és Távírdai Szakosztálya Távíró és Távbeszélő Osztályának mérnöke lett, országos irányítói hatáskörrel. Tevékenysége elsősorban a Magyar Királyi Posta távíró és távbeszélő műszaki szolgálatának a megszervezésére irányult. 1903-ban a magyar delegáció tagjaként képviselte országát a berlini nemzetközi előkészítő rádiótelegráf értekezleten. Egyik kezdeményezője volt a Nemzetközi Távíró- és Távbeszélő Szövetség (a Nemzetközi Távközlési Egyesület elődje) megalakulásának, és a Szövetség előkészítése céljából az ő elnökletével megtartott 1908. évi, első budapesti kongresszusnak.

Az 1909-ben Posta- és Távírda Vezérigazgatóság műszaki osztályának vezetője lett. Ebben a munkakörben szakértelme, szervezői és vezetői készsége alapján jött létre a műszaki főfelügyelőség és a kerületi műszaki felügyelőségek; a Gyáli úti új épületben a Posta Központi Járműtelep, a Posta Központi Anyagraktár és a Posta Kísérleti Állomás (PKÁ); továbbá nevéhez fűzödik a műszerész tanonciskola és az építésvezetők tanfolyamainak beindítása.
1913-ban harmadmagával több nyugat-európai városra kiterjedő tanulmányutat tett a félautomata távbeszélő központok tanulmányozása céljából. Az út tanulságai alapján 1914-ben munkatársaival a forgalmilag túlterhelt Teréz központ félautomatikus rendszerré fejlesztésén dolgoztak; erőfeszítéseiket a háború szakította félbe.

1919-től az 1928. évi nyugdíjba vonulásáig helyettes államtitkár és a postavezérigazgató helyettese volt. Megszervezte a Postavezérigazgatóság Távíró és Távbeszélő Főosztályát és az alá tartozó 6 új műszaki ügyosztályt, a Budapesti Távíró és Távbeszélő Igazgatóságot és más szervezeti egységeket. Főként az ő nevéhez fűződik – egyebek közt – a helyi automata távbeszélő hálózatok, valamint a távíró és az interurbán távbeszélő hálózat fejlesztése, távkábelek fektetése, a gyorstávíró gépek és az utcai távbeszélő állomások bevezetése, rádió adóállomások, köztük az első nagyadó telepítése.

Szakcikkeket publikált a Magyar Mérnök- és Építész Egylet közlönyében. Műegyetemi magántanári képesítést nyert. A Magyar Haditechnikai Intézet gyengeáramú szakosztályának elnöke volt. A Posta jogász- és mérnökegyletének első elnöke.

Főbb kitüntetései: Magyar Érdemrend középkeresztje; a Lipót, a III. o. Vaskorona és a Ferenc József-rendek lovagja; a bolgár Sándor rend csillagos középkeresztje; német II. o. Vaskereszt.