Kanyár Béla

Első munkahelye a Gamma Művek Izotóp Laboratóriuma, ahol többek között szcintillációs méréstechnikával foglalkozott; közben elvégzett egy reaktortechnikai tanfolyamot is. 1964 és 1972 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) Orvosi Fizikai Intézetének munkatársaként a kísérleti munka mellett számítástechnikai alkalmazásokkal is foglalkozott. 1972 és 1982 között a SOTE Számítóközpontjában dolgozott.
1970-1982 között részt vett a Számítógépes Országos Besugárzástervezési Hálózat létrehozásában és üzemeltetésében. Ez nagy minőségi ugrást jelentett a hazai betegek sugárterápiájában: a gyógyulási arány, a túlélés és az életminőség jelentős javulásával járt.

1982-től az Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) munkatársa, az akkori Számítás- és Méréstechnikai Osztály osztályvezetője volt. Tőle indult ki az a kezdeményezés, hogy az Intézet olyan korszerű számítógépet szerezzen be, amelyet a hatósági környezeti ellenőrzés központi adatgyűjtési és feldolgozási feladatok mellett az Intézet egyéb kutatásihoz is fel lehet használni.

Kulcsfontosságú szerepet vállalt az 1986-ban bekövetkezett csernobili atomerőmű balesetét követően a hazai környezet radiológiai ellenőrzésének megszervezésében, lebonyolításában; az e területen végzett kiemelkedő munkájáért állami kitüntetésben is részesült. Már ezt megelőzően is az egyik fő kutatási területe a környezetbe kikerült radioaktív izotópok vándorlásának, terjedésének matematikai leírása, modellezése volt. Közben bekapcsolódott több nemzetközi modellezési kutatócsoport munkájába is.

Az 1990-es évek elején ő irányította a különböző ágazatok és intézmények saját, addig egymástól elkülönült radiológiai hálózatainak integrálását egyetlen országos környezeti sugárvédelmi ellenőrző rendszerré. 1989-ben kinevezték az OSSKI Sugáregészségügyi Főosztálya főosztályvezetőjének, amely beosztást 1995-ig látta el, amikortól a Veszprémi Vegyipari Egyetem (VVE) Radiokémiai Tanszékének tanszékvezetője lett.

Egyetemi doktori dolgozatát 1963-ban a KFKI Magfizika II. laboratóriumban írta, MTA kandidátusi értekezését 1980-ban védte meg. Közel 100 lektorált folyóirat közlemény, több mint 100 konferencia előadás és több más anyag (könyv, könyvfejezet, jegyzet) szerzője volt.

Jelentősebb kitüntetései: Tarján-emlékérem (NJSZT, 1991); Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004); Sugárvédelmi Emlékérem (Eötvös Loránd Fizikai Társulat, ELFT, 2010)